Job 20
1 And Zophar the Naamathite answereth and saith: —
Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2 Therefore my thoughts cause me to answer, And because of my sensations in me.
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3 The chastisement of my shame I hear, And the spirit of mine understanding Doth cause me to answer:
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4 This hast thou known from antiquity? Since the placing of man on earth?
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5 That the singing of the wicked [is] short, And the joy of the profane for a moment,
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6 Though his excellency go up to the heavens, And his head against a cloud he strike —
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7 As his own dung for ever he doth perish, His beholders say: 'Where [is] he?'
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
8 As a dream he fleeth, and they find him not, And he is driven away as a vision of the night,
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9 The eye hath not seen him, and addeth not. And not again doth his place behold him.
A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10 His sons do the poor oppress, And his hands give back his wealth.
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11 His bones have been full of his youth, And with him on the dust it lieth down.
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12 Though he doth sweeten evil in his mouth, Doth hide it under his tongue,
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13 Hath pity on it, and doth not forsake it, And keep it back in the midst of his palate,
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14 His food in his bowels is turned, The bitterness of asps [is] in his heart.
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15 Wealth he hath swallowed, and doth vomit it. From his belly God driveth it out.
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16 Gall of asps he sucketh, Slay him doth the tongue of a viper.
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17 He looketh not on rivulets, Flowing of brooks of honey and butter.
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18 He is giving back [what] he laboured for, And doth not consume [it]; As a bulwark [is] his exchange, and he exults not.
A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19 For he oppressed — he forsook the poor, A house he hath taken violently away, And he doth not build it.
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20 For he hath not known ease in his belly. With his desirable thing he delivereth not himself.
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21 There is not a remnant to his food, Therefore his good doth not stay.
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22 In the fulness of his sufficiency he is straitened. Every perverse hand doth meet him.
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23 It cometh to pass, at the filling of his belly, He sendeth forth against him The fierceness of His anger, Yea, He raineth on him in his eating.
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24 He fleeth from an iron weapon, Pass through him doth a bow of brass.
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
25 One hath drawn, And it cometh out from the body, And a glittering weapon from his gall proceedeth. On him [are] terrors.
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26 All darkness is hid for his treasures, Consume him doth a fire not blown, Broken is the remnant in his tent.
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27 Reveal do the heavens his iniquity, And earth is raising itself against him.
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28 Remove doth the increase of his house, Poured forth in a day of His anger.
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29 This [is] the portion of a wicked man from God. And an inheritance appointed him by God.
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
