Job 19
1 And Job answereth and saith: —
Felelt Jób és mondta:
2 Till when do ye afflict my soul, And bruise me with words?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 These ten times ye put me to shame, ye blush not. Ye make yourselves strange to me —
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 And also — truly, I have erred, With me doth my error remain.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 If, truly, over me ye magnify yourselves, And decide against me my reproach;
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Know now, that God turned me upside down, And His net against me hath set round,
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Lo, I cry out — violence, and am not answered, I cry aloud, and there is no judgment.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 My way He hedged up, and I pass not over, And on my paths darkness He placeth.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Mine honour from off me He hath stripped, And He turneth the crown from my head.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 He breaketh me down round about, and I go, And removeth like a tree my hope.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 And He kindleth against me His anger, And reckoneth me to Him as His adversaries.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Come in do His troops together, And they raise up against me their way, And encamp round about my tent.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 My brethren from me He hath put far off, And mine acquaintances surely Have been estranged from me.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Ceased have my neighbours And my familiar friends have forgotten me,
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Sojourners of my house and my maids, For a stranger reckon me: An alien I have been in their eyes.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 To my servant I have called, And he doth not answer, With my mouth I make supplication to him.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 My spirit is strange to my wife, And my favours to the sons of my [mother's] womb.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Also sucklings have despised me, I rise, and they speak against me.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Abominate me do all the men of my counsel, And those I have loved, Have been turned against me.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 To my skin and to my flesh Cleaved hath my bone, And I deliver myself with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Pity me, pity me, ye my friends, For the hand of God hath stricken against me.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Why do you pursue me as God? And with my flesh are not satisfied?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Who doth grant now, That my words may be written? Who doth grant that in a book they may be graven?
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 With a pen of iron and lead — For ever in a rock they may be hewn.
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 That — I have known my Redeemer, The Living and the Last, For the dust he doth rise.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 And after my skin hath compassed this [body], Then from my flesh I see God:
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Whom I — I see on my side, And mine eyes have beheld, and not a stranger, Consumed have been my reins in my bosom.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 But ye say, 'Why do we pursue after him?' And the root of the matter hath been found in me.
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Be ye afraid because of the sword, For furious [are] the punishments of the sword, That ye may know that [there is] a judgment.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
