Job 16
1 And Job answereth and saith: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 I have heard many such things, Miserable comforters [are] ye all.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Is there an end to words of wind? Or what doth embolden thee that thou answerest?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I also, like you, might speak, If your soul were in my soul's stead. I might join against you with words, And nod at you with my head.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 I might harden you with my mouth, And the moving of my lips might be sparing.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 If I speak, my pain is not restrained, And I cease — what goeth from me?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Only, now, it hath wearied me; Thou hast desolated all my company,
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 And Thou dost loathe me, For a witness it hath been, And rise up against me doth my failure, In my face it testifieth.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 His anger hath torn, and he hateth me, He hath gnashed at me with his teeth, My adversary sharpeneth his eyes for me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 They have gaped on me with their mouth, In reproach they have smitten my cheeks, Together against me they set themselves.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God shutteth me up unto the perverse, And to the hands of the wicked turneth me over.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 At ease I have been, and he breaketh me, And he hath laid hold on my neck, And he breaketh me in pieces, And he raiseth me to him for a mark.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 Go round against me do his archers. He splitteth my reins, and spareth not, He poureth out to the earth my gall.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He breaketh me — breach upon breach, He runneth upon me as a mighty one.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Sackcloth I have sewed on my skin, And have rolled in the dust my horn.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is foul with weeping, And on mine eyelids [is] death-shade.
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Not for violence in my hands, And my prayer [is] pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O earth, do not thou cover my blood! And let there not be a place for my cry.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Also, now, lo, in the heavens [is] my witness, And my testifier in the high places.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My interpreter [is] my friend, Unto God hath mine eye dropped:
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 And he reasoneth for a man with God, And a son of man for his friend.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 When a few years do come, Then a path I return not do I go.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
