Job 15
1 And Eliphaz the Temanite answereth and saith: —
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Doth a wise man answer [with] vain knowledge? And fill [with] an east wind his belly?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 To reason with a word not useful? And speeches — no profit in them?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Yea, thou dost make reverence void, And dost diminish meditation before God.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thy mouth teacheth thine iniquity, And thou chooseth the tongue of the subtile.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thy mouth declareth thee wicked, and not I, And thy lips testify against thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 The first man art thou born? And before the heights wast thou formed?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Of the secret counsel of God dost thou hear? And withdrawest thou unto thee wisdom?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What hast thou known, and we know not? Understandest thou — and it is not with us?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Both the gray-headed And the very aged [are] among us — Greater than thy father [in] days.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Too few for thee are the comforts of God? And a gentle word [is] with thee,
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 What — doth thine heart take thee away? And what — are thine eyes high?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 For thou turnest against God thy spirit? And hast brought out words from thy mouth:
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What [is] man that he is pure, And that he is righteous, one born of woman?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Lo, in His holy ones He putteth no credence, And the heavens have not been pure in His eyes.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Also — surely abominable and filthy Is man drinking as water perverseness.
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I shew thee — hearken to me — And this I have seen and declare:
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Which the wise declare — And have not hid — from their fathers.
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 To them alone was the land given, And a stranger passed not over into their midst:
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 'All days of the wicked he is paining himself, And few years have been laid up for the terrible one.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 A fearful voice [is] in his ears, In peace doth a destroyer come to him.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He believeth not to return from darkness, And watched [is] he for the sword.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 He is wandering for bread — 'Where [is] it?' He hath known that ready at his hand Is a day of darkness.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Terrify him do adversity and distress, They prevail over him As a king ready for a boaster.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 For he stretched out against God his hand, And against the Mighty he maketh himself mighty.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 He runneth unto Him with a neck, With thick bosses of his shields.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 For he hath covered his face with his fat, And maketh vigour over [his] confidence.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 And he inhabiteth cities cut off, houses not dwelt in, That have been ready to become heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 He is not rich, nor doth his wealth rise, Nor doth he stretch out on earth their continuance.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He turneth not aside from darkness, His tender branch doth a flame dry up, And he turneth aside at the breath of His mouth!
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Let him not put credence in vanity, He hath been deceived, For vanity is his recompence.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Not in his day is it completed, And his bending branch is not green.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He shaketh off as a vine his unripe fruit, And casteth off as an olive his blossom.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For the company of the profane [is] gloomy, And fire hath consumed tents of bribery.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 To conceive misery, and to bear iniquity, Even their heart doth prepare deceit.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
