< Job 15 >
1 And Eliphaz the Temanite answereth and saith: —
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Doth a wise man answer [with] vain knowledge? And fill [with] an east wind his belly?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 To reason with a word not useful? And speeches — no profit in them?
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 Yea, thou dost make reverence void, And dost diminish meditation before God.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 For thy mouth teacheth thine iniquity, And thou chooseth the tongue of the subtile.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Thy mouth declareth thee wicked, and not I, And thy lips testify against thee.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 The first man art thou born? And before the heights wast thou formed?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 Of the secret counsel of God dost thou hear? And withdrawest thou unto thee wisdom?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 What hast thou known, and we know not? Understandest thou — and it is not with us?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Both the gray-headed And the very aged [are] among us — Greater than thy father [in] days.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Too few for thee are the comforts of God? And a gentle word [is] with thee,
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 What — doth thine heart take thee away? And what — are thine eyes high?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 For thou turnest against God thy spirit? And hast brought out words from thy mouth:
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 What [is] man that he is pure, And that he is righteous, one born of woman?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Lo, in His holy ones He putteth no credence, And the heavens have not been pure in His eyes.
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 Also — surely abominable and filthy Is man drinking as water perverseness.
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 I shew thee — hearken to me — And this I have seen and declare:
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 Which the wise declare — And have not hid — from their fathers.
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 To them alone was the land given, And a stranger passed not over into their midst:
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 'All days of the wicked he is paining himself, And few years have been laid up for the terrible one.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 A fearful voice [is] in his ears, In peace doth a destroyer come to him.
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 He believeth not to return from darkness, And watched [is] he for the sword.
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 He is wandering for bread — 'Where [is] it?' He hath known that ready at his hand Is a day of darkness.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Terrify him do adversity and distress, They prevail over him As a king ready for a boaster.
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 For he stretched out against God his hand, And against the Mighty he maketh himself mighty.
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 He runneth unto Him with a neck, With thick bosses of his shields.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 For he hath covered his face with his fat, And maketh vigour over [his] confidence.
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 And he inhabiteth cities cut off, houses not dwelt in, That have been ready to become heaps.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 He is not rich, nor doth his wealth rise, Nor doth he stretch out on earth their continuance.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 He turneth not aside from darkness, His tender branch doth a flame dry up, And he turneth aside at the breath of His mouth!
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Let him not put credence in vanity, He hath been deceived, For vanity is his recompence.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Not in his day is it completed, And his bending branch is not green.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 He shaketh off as a vine his unripe fruit, And casteth off as an olive his blossom.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 For the company of the profane [is] gloomy, And fire hath consumed tents of bribery.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 To conceive misery, and to bear iniquity, Even their heart doth prepare deceit.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.