Job 13
1 Lo, all — hath mine eye seen, Heard hath mine ear, and it attendeth to it.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 According to your knowledge I have known — also I. I am not fallen more than you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Yet I for the Mighty One do speak, And to argue for God I delight.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 And yet, ye [are] forgers of falsehood, Physicians of nought — all of you,
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 O that ye would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Hear, I pray you, my argument, And to the pleadings of my lips attend,
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 For God do ye speak perverseness? And for Him do ye speak deceit?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 His face do ye accept, if for God ye strive?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Is [it] good that He doth search you, If, as one mocketh at a man, ye mock at Him?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 He doth surely reprove you, if in secret ye accept faces.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Doth not His excellency terrify you? And His dread fall upon you?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Your remembrances [are] similes of ashes, For high places of clay your heights.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Keep silent from me, and I speak, And pass over me doth what?
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Wherefore do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Lo, He doth slay me — I wait not! Only, my ways unto His face I argue.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Also — He [is] to me for salvation, For the profane cometh not before Him.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear ye diligently my word, And my declaration with your ears.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Lo, I pray you, I have set in order the cause, I have known that I am righteous.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Who [is] he that doth strive with me? For now I keep silent and gasp.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Only two things, O God, do with me: Then from Thy face I am not hidden.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Thy hand put far off from me, And Thy terror let not terrify me.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 And call Thou, and I — I answer, Or — I speak, and answer Thou me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many iniquities and sins have I? My transgression and my sin let me know.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Why dost Thou hide Thy face? And reckonest me for an enemy to Thee?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A leaf driven away dost Thou terrify? And the dry stubble dost Thou pursue?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 For Thou writest against me bitter things, And causest me to possess iniquities of my youth:
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 And puttest in the stocks my feet, And observest all my paths, On the roots of my feet Thou settest a print,
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 And he, as a rotten thing, weareth away, As a garment hath a moth consumed him.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
