Job 13
1 Lo, all — hath mine eye seen, Heard hath mine ear, and it attendeth to it.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 According to your knowledge I have known — also I. I am not fallen more than you.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Yet I for the Mighty One do speak, And to argue for God I delight.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 And yet, ye [are] forgers of falsehood, Physicians of nought — all of you,
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 O that ye would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hear, I pray you, my argument, And to the pleadings of my lips attend,
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 For God do ye speak perverseness? And for Him do ye speak deceit?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 His face do ye accept, if for God ye strive?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Is [it] good that He doth search you, If, as one mocketh at a man, ye mock at Him?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 He doth surely reprove you, if in secret ye accept faces.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Doth not His excellency terrify you? And His dread fall upon you?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Your remembrances [are] similes of ashes, For high places of clay your heights.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Keep silent from me, and I speak, And pass over me doth what?
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Wherefore do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Lo, He doth slay me — I wait not! Only, my ways unto His face I argue.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Also — He [is] to me for salvation, For the profane cometh not before Him.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hear ye diligently my word, And my declaration with your ears.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Lo, I pray you, I have set in order the cause, I have known that I am righteous.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Who [is] he that doth strive with me? For now I keep silent and gasp.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Only two things, O God, do with me: Then from Thy face I am not hidden.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Thy hand put far off from me, And Thy terror let not terrify me.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 And call Thou, and I — I answer, Or — I speak, and answer Thou me.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 How many iniquities and sins have I? My transgression and my sin let me know.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Why dost Thou hide Thy face? And reckonest me for an enemy to Thee?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 A leaf driven away dost Thou terrify? And the dry stubble dost Thou pursue?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 For Thou writest against me bitter things, And causest me to possess iniquities of my youth:
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 And puttest in the stocks my feet, And observest all my paths, On the roots of my feet Thou settest a print,
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 And he, as a rotten thing, weareth away, As a garment hath a moth consumed him.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
