Job 11
1 And Zophar the Naamathite answereth and saith: —
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 Is a multitude of words not answered? And is a man of lips justified?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Thy devices make men keep silent, Thou scornest, and none is causing blushing!
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 And thou sayest, 'Pure [is] my discourse, And clean I have been in Thine eyes.'
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 And yet, O that God had spoken! And doth open His lips with thee.
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 And declare to thee secrets of wisdom, For counsel hath foldings. And know thou that God forgetteth for thee, [Some] of thine iniquity.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 By searching dost thou find out God? Unto perfection find out the Mighty One?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)
9 Longer than earth [is] its measure, And broader than the sea.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 If He pass on, and shut up, and assemble, Who then dost reverse it?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 For he hath known men of vanity, And He seeth iniquity, And one doth not consider [it]!
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 And empty man is bold, And the colt of a wild ass man is born.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 If thou — thou hast prepared thy heart, And hast spread out unto Him thy hands,
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 If iniquity [is] in thy hand, put it far off, And let not perverseness dwell in thy tents.
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 For then thou liftest up thy face from blemish, And thou hast been firm, and fearest not.
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 For thou dost forget misery, As waters passed away thou rememberest.
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 And above the noon doth age rise, Thou fliest — as the morning thou art.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 And thou hast trusted because their is hope, And searched — in confidence thou liest down,
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 And thou hast rested, And none is causing trembling, And many have entreated thy face;
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 And the eyes of the wicked are consumed, And refuge hath perished from them, And their hope [is] a breathing out of soul!
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
