Job 11
1 And Zophar the Naamathite answereth and saith: —
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Is a multitude of words not answered? And is a man of lips justified?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Thy devices make men keep silent, Thou scornest, and none is causing blushing!
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 And thou sayest, 'Pure [is] my discourse, And clean I have been in Thine eyes.'
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 And yet, O that God had spoken! And doth open His lips with thee.
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 And declare to thee secrets of wisdom, For counsel hath foldings. And know thou that God forgetteth for thee, [Some] of thine iniquity.
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 By searching dost thou find out God? Unto perfection find out the Mighty One?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 Longer than earth [is] its measure, And broader than the sea.
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 If He pass on, and shut up, and assemble, Who then dost reverse it?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 For he hath known men of vanity, And He seeth iniquity, And one doth not consider [it]!
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 And empty man is bold, And the colt of a wild ass man is born.
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 If thou — thou hast prepared thy heart, And hast spread out unto Him thy hands,
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 If iniquity [is] in thy hand, put it far off, And let not perverseness dwell in thy tents.
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 For then thou liftest up thy face from blemish, And thou hast been firm, and fearest not.
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 For thou dost forget misery, As waters passed away thou rememberest.
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 And above the noon doth age rise, Thou fliest — as the morning thou art.
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 And thou hast trusted because their is hope, And searched — in confidence thou liest down,
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 And thou hast rested, And none is causing trembling, And many have entreated thy face;
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 And the eyes of the wicked are consumed, And refuge hath perished from them, And their hope [is] a breathing out of soul!
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
