Isaiah 32
1 Lo, for righteousness doth a king reign, As to princes, for judgment they rule.
Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.
2 And each hath been as a hiding-place [from] wind, And as a secret hiding-place [from] inundation, As rivulets of waters in a dry place, As a shadow of a heavy rock in a weary land.
És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.
3 And not dazzled are the eyes of beholders, And the ears of hearers do attend.
Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.
4 And the heart of those hastened Understandeth to know, And the tongue of stammerers hasteth to speak clearly.
Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.
5 A fool is no more called 'noble,' And to a miser it is not said, 'rich;'
Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.
6 For a fool speaketh folly, And his heart doth iniquity, to do profanity, And to speak concerning Jehovah error, To empty the soul of the hungry, Yea, drink of the thirsty he causeth to lack.
Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.
7 And the miser — his instruments [are] evil, He hath counselled wicked devices, To corrupt the poor with lying sayings, Even when the needy speaketh justly.
És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.
8 And the noble counselled noble things, And he for noble things riseth up.
De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.
9 Women, easy ones, rise, hear my voice, Daughters, confident ones, give ear [to] my saying,
Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.
10 Days and a year ye are troubled, O confident ones, For consumed hath been harvest, The gathering cometh not.
Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.
11 Tremble ye women, ye easy ones, Be troubled, ye confident ones, Strip and make bare, with a girdle on the loins,
Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!
12 For breasts they are lamenting, For fields of desire, for the fruitful vine.
Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.
13 Over the ground of my people thorn — brier goeth up, Surely over all houses of joy of the exulting city,
Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.
14 Surely the palace hath been left, The multitude of the city forsaken, Fort and watch-tower hath been for dens unto the age, A joy of wild asses — a pasture of herds;
Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.
15 Till emptied out on us is the Spirit from on high, And a wilderness hath become a fruitful field, And the fruitful field for a forest is reckoned.
Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.
16 And dwelt in the wilderness hath judgment, And righteousness in the fruitful field remaineth.
És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.
17 And a work of the righteousness hath been peace, And a service of the righteousness — Keeping quiet and confidence unto the age.
És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.
18 And dwelt hath My people in a peaceful habitation, And in stedfast tabernacles, And in quiet resting-places.
És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.
19 And it hath hailed in the going down of the forest, And in the valley is the city low.
És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.
20 Happy [are] ye sowing by all waters, Sending forth the foot of the ox and the ass!
Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.
