Ezekiel 6
1 And there is a word of Jehovah unto me, saying:
És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
2 'Son of man, set thy face unto mountains of Israel, and prophesy concerning them:
Ember fia, fordítsd arcodat Izrael hegyei felé és prófétálj róluk.
3 And thou hast said: Mountains of Israel, Hear ye a word of the Lord Jehovah: Thus said the Lord Jehovah To the mountains, and to the hills, To the streams, and to the valleys, Lo, I, I am bringing in against you a sword, And I have destroyed your high places.
Szólj: Izrael hegyei, halljátok az Úrnak, az Örökkévalónak igéjét! Így szól az Úr, az Örökkévaló a hegyekhez és dombokhoz, a medrekhez és völgyekhez, íme én hozok rátok kardot és megsemmisítem magaslataitokat;
4 And desolated have been your altars, And broken your images, And I have caused your wounded to fall before your idols,
és elpusztulnak oltáraitok és eltöretnek naposzlopaitok, és undokságaitok elé vetem megöltjeiteket.
5 And put the carcases of the sons of Israel before their idols, And scattered your bones round about your altars.
És Izrael fiainak hulláit undokságaik elé teszem, és elszórom csontjaitokat oltáraitok körül.
6 In all your dwellings the cities are laid waste, And the high places are desolate, So that waste and desolate are your altars, And broken and ceased have your idols, And cut down have been your images, And blotted out have been your works.
Mind a lakóhelyeiteken a városok romba dőlnek és a magaslatok elpusztulnak, azért hogy romba dőljenek és elpusztuljanak oltáraitok és eltörjenek és eltűnjenek undokságaitok és levágassanak naposzlopaitok és eltöröltessenek műveitek.
7 And fallen hath the wounded in your midst, And ye have known that I [am] Jehovah.
És megöltek esnek el köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló.
8 And I have caused [some] to remain, In their being to you the escaped of the sword among nations, In your being scattered through lands.
De hagyok maradékot, azzal, hogy lesznek közületek kardtól menekültek a nemzetek között, midőn elszóródtok az országokban.
9 And remembered Me have your escaped among nations, Whither they have been taken captive, Because I have been broken with their heart that is going a-whoring, That hath turned aside from off Me, And with their eyes they are going a-whoring after their idols, And they have been loathsome in their own faces, For the evils that they have done — all their abominations.
Akkor majd megemlékeznek rólam menekültjeitek a nemzetek közt, ahova fogságba vitettek ők, kiknek megtörtem parázna szívüket, amely elpártolt tőlem és szemeiket, amelyek undokságaik után paráználkodtak; és megundorodnak önönmaguktól a gonoszságok miatt, melyeket elkövettek mind az ő utálatosságaik szerint.
10 And they have known that I [am] Jehovah, Not for nought have I spoken to do to them this evil.
És megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló; nem hiába mondtam meg, hogy megcselekszem velük ezt a veszedelmet.
11 Thus said the Lord Jehovah: 'Smite with thy palm, and stamp with thy foot, And say: Alas, for all the evil abominations of the house of Israel, Who by sword, by famine, and by pestilence do fall.
Így szól az Úr, az Örökkévaló: Verj a kezedbe és toppants lábaddal és mondj jajt Izrael házának mind a gonosz utálatosságai fölött, mivel kard, éhség és dögvész által fognak elesni.
12 The far-off by pestilence dieth, And the near by sword falleth, And the left and the besieged by famine dieth, And I have completed my fury upon them.
A távollevő dögvészben fog meghalni, a közellevő kard által fog elesni, a megmaradt és ostrom alatt levő éhségben fog meghalni; így végzem el haragomat rajtuk.
13 And ye have known that I [am] Jehovah, In their wounded being in the midst of their idols, Round about their altars, On every high hill, on all tops of mountains, And under every green tree, and under every thick oak, The place where they gave sweet fragrance to all their idols.
És megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn ott lesznek megöltjeik undokságaik közepette oltáraik körül, minden magas dombon, mind a hegycsúcsokon és minden zöldellő fa alatt s minden sűrű lombú tölgy alatt, azon helyen, ahol kellemes illatot adtak mind az undokságaiknak.
14 And I have stretched out my hand against them, And have made the land a desolation, Even a desolation from the wilderness to Diblath, In all their dwellings, And they have known that I [am] Jehovah!'
És kinyújtom rájuk kezemet és teszem az országot pusztulássá és pusztasággá a pusztától egészen Dibláig mind a lakóhelyeiken, hogy megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló.
