Ecclesiastes 1
1 Words of a preacher, son of David, king in Jerusalem:
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 Vanity of vanities, said the Preacher, Vanity of vanities: the whole [is] vanity.
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 What advantage [is] to man by all his labour that he laboureth at under the sun?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 A generation is going, and a generation is coming, and the earth to the age is standing.
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 Also, the sun hath risen, and the sun hath gone in, and unto its place panting it is rising there.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 Going unto the south, and turning round unto the north, turning round, turning round, the wind is going, and by its circuits the wind hath returned.
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 All the streams are going unto the sea, and the sea is not full; unto a place whither the streams are going, thither they are turning back to go.
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 All these things are wearying; a man is not able to speak, the eye is not satisfied by seeing, nor filled is the ear from hearing.
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 What [is] that which hath been? it [is] that which is, and what [is] that which hath been done? it [is] that which is done, and there is not an entirely new thing under the sun.
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 There is a thing of which [one] saith: 'See this, it [is] new!' already it hath been in the ages that were before us!
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 There is not a remembrance of former [generations]; and also of the latter that are, there is no remembrance of them with those that are at the last.
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 I, a preacher, have been king over Israel in Jerusalem.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 And I have given my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that hath been done under the heavens. It [is] a sad travail God hath given to the sons of man to be humbled by it.
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 I have seen all the works that have been done under the sun, and lo, the whole [is] vanity and vexation of spirit!
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 A crooked thing [one] is not able to make straight, and a lacking thing is not able to be numbered.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 I — I spake with my heart, saying, 'I, lo, I have magnified and added wisdom above every one who hath been before me at Jerusalem, and my heart hath seen abundantly wisdom and knowledge.
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 And I give my heart to know wisdom, and to know madness and folly: I have known that even this [is] vexation of spirit;
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 for, in abundance of wisdom [is] abundance of sadness, and he who addeth knowledge addeth pain.'
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
