Acts 20
1 And after the ceasing of the tumult, Paul having called near the disciples, and having embraced [them], went forth to go on to Macedonia;
Miután pedig megszűnt a háborúság, magához hívta Pál a tanítványokat, és tőlük búcsút véve elindult, hogy Macedóniába menjen.
2 and having gone through those parts, and having exhorted them with many words, he came to Greece;
Miután pedig azokat a tartományokat bejárta, és intette őket számos beszéddel, Görögországba ment.
3 having made also three months' [stay] — a counsel of the Jews having been against him — being about to set forth to Syria, there came [to him] a resolution of returning through Macedonia.
Ott töltött három hónapot, és mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amint Szíriába készült hajózni, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4 And there were accompanying him unto Asia, Sopater of Berea, and of Thessalonians Aristarchus and Secundus, and Gaius of Derbe, and Timotheus, and of Asiatics Tychicus and Trophimus;
Ázsiáig pedig elkísérte őt a béreai Szópatér, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz, Szekundusz és a derbei Gájus, Timóteus és az ázsiaiak közül Tükhikosz és Trofimosz.
5 these, having gone before, did remain for us in Troas,
Ezek előrementek, és megvártak minket Tróászban.
6 and we sailed, after the days of the unleavened food, from Philippi, and came unto them to Troas in five days, where we abode seven days.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kieveztünk Filippiből, és elmentünk hozzájuk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk.
7 And on the first of the week, the disciples having been gathered together to break bread, Paul was discoursing to them, about to depart on the morrow, he was also continuing the discourse till midnight,
A hét első napján pedig a tanítványok összegyűltek a kenyér megszegésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta egészen éjfélig.
8 and there were many lamps in the upper chamber where they were gathered together,
Abban a házban pedig elegendő lámpás volt, ahol összegyűltek.
9 and there was sitting a certain youth, by name Eutychus, upon the window — being borne down by a deep sleep, Paul discoursing long — he having sunk down from the sleep, fell down from the third story, and was lifted up dead.
Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál hosszú ideig prédikált, elnyomta az álom, és leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.
10 And Paul, having gone down, fell upon him, and having embraced [him], said, 'Make no tumult, for his life is in him;'
Pál pedig lement, ráborult és magához ölelve ezt mondta: „Ne háborogjatok, mert a lelke benne van.“
11 and having come up, and having broken bread, and having tasted, for a long time also having talked — till daylight, so he went forth,
Azután fölment, megszegte a kenyeret, evett, és sokáig, egészen virradatig beszélgettek, s úgy indult el.
12 and they brought up the lad alive, and were comforted in no ordinary measure.
Az ifjat pedig élve hozták fel, és nagyon megvigasztalódtak.
13 And we having gone before unto the ship, did sail to Assos, thence intending to take in Paul, for so he had arranged, intending himself to go on foot;
Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszoszba eveztünk, s ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, mert ő maga gyalog akart jönni.
14 and when he met with us at Assos, having taken him up, we came to Mitylene,
Mikor pedig Asszoszban összetalálkozott velünk, felvettük, és elmentünk Mitilénébe.
15 and thence having sailed, on the morrow we came over-against Chios, and the next day we arrived at Samos, and having remained in Trogyllium, on the following day we came to Miletus,
Onnan elhajózva, másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő nap pedig áthajóztunk Számoszba. Trogilliumban megszálltunk, s másnap mentünk Milétoszba.
16 for Paul decided to sail past Ephesus, that there may not be to him a loss of time in Asia, for he hasted, if it were possible for him, on the day of the Pentecost to be at Jerusalem.
Mert elhatározta Pál, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában, mert sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 And from Miletus, having sent to Ephesus, he called for the elders of the assembly,
Milétoszból azonban elküldött Efezusba, magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 and when they were come unto him, he said to them, 'Ye — ye know from the first day in which I came to Asia, how, with you at all times I was;
Amikor pedig odamentek hozzá, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt,
19 serving the Lord with all humility, and many tears, and temptations, that befell me in the counsels of the Jews against [me];
szolgálva az Úrnak teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és zaklatások között, melyeket a zsidók cselszövései miatt szenvedtem.
20 how nothing I did keep back of what things are profitable, not to declare to you, and to teach you publicly, and in every house,
Semmitől sem vonakodtam, ami hasznos, hogy prédikáljak nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 testifying fully both to Jews and Greeks, toward God reformation, and faith toward our Lord Jesus Christ.
bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 'And now, lo, I — bound in the Spirit — go on to Jerusalem, the things that shall befall me in it not knowing,
És most, íme, a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudva, mi vár ott énreám.
23 save that the Holy Spirit in every city doth testify fully, saying, that for me bonds and tribulations remain;
Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy reám fogság és nyomorúság vár.
24 but I make account of none of these, neither do I count my life precious to myself, so that I finish my course with joy, and the ministration that I received from the Lord Jesus, to testify fully the good news of the grace of God.
De semmivel sem törődök, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 'And now, lo, I have known that no more shall ye see my face, — ye all among whom I did go preaching the reign of God;
És most, íme, tudom, nem látjátok többé az én orcámat, egyikőtök sem, akik között jártam, prédikálva az Istennek országát.
26 wherefore I take you to witness this day, that I [am] clear from the blood of all,
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok.
27 for I did not keep back from declaring to you all the counsel of God.
Mert nem vonakodtam, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
28 'Take heed, therefore, to yourselves, and to all the flock, among which the Holy Spirit made you overseers, to feed the assembly of God that He acquired through His own blood,
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 for I have known this, that there shall enter in, after my departing, grievous wolves unto you, not sparing the flock,
Mert én tudom azt, hogy távozásom után közétek gonosz farkasok jönnek, akik nem kedveznek a nyájnak.
30 and of your own selves there shall arise men, speaking perverse things, to draw away the disciples after them.
Sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonzzák.
31 'Therefore, watch, remembering that three years, night and day, I did not cease with tears warning each one;
Azért vigyázzatok, emlékezve arra, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 and now, I commend you, brethren, to God, and to the word of His grace, that is able to build up, and to give you an inheritance among all those sanctified.
Most pedig, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelme igéjének, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek minden megszenteltek között.
33 'The silver or gold or garments of no one did I covet;
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam,
34 and ye yourselves know that to my necessities, and to those who were with me, minister did these hands;
sőt magatok tudjátok, hogy magam szükségleteiről, és a velem lévőkéről kezeim gondoskodtak.
35 all things I did shew you, that, thus labouring, it behoveth [us] to partake with the ailing, to be mindful also of the words of the Lord Jesus, that he himself said, It is more blessed to give than to receive.'
Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni.“
36 And these things having said, having bowed his knees, with them all, he did pray,
Mikor ezeket elmondta, térdre esve imádkozott velük együtt.
37 and there came a great weeping to all, and having fallen upon the neck of Paul, they were kissing him,
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak, Pálnak nyakába borultak és csókolgatták őt.
38 sorrowing most of all for the word that he had said — that they are about no more to see his face; and they were accompanying him to the ship.
Kiváltképpen azon a szaván keseredtek el, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
