2 Corinthians 3
1 Do we begin again to recommend ourselves, except we need, as some, letters of recommendation unto you, or from you?
Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek?
2 our letter ye are, having been written in our hearts, known and read by all men,
A mi levelünk ti vagytok, szívünkbe írva, amelyet ismer és olvas minden ember.
3 manifested that ye are a letter of Christ ministered by us, written not with ink, but with the Spirit of the living God, not in the tablets of stone, but in fleshy tablets of the heart,
Mert nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 and such trust we have through the Christ toward God,
Ilyen bizodalmunk Krisztus által van Isten iránt.
5 not that we are sufficient of ourselves to think anything, as of ourselves, but our sufficiency [is] of God,
Nem mintha önmagunktól volnánk alkalmasak, magunknak tulajdonítva valamit, ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk Istentől van,
6 who also made us sufficient [to be] ministrants of a new covenant, not of letter, but of spirit; for the letter doth kill, and the spirit doth make alive.
aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 and if the ministration of the death, in letters, engraved in stones, came in glory, so that the sons of Israel were not able to look stedfastly to the face of Moses, because of the glory of his face — which was being made useless,
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes arcára, arcának mulandó dicsősége miatt,
8 how shall the ministration of the Spirit not be more in glory?
hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?
9 for if the ministration of the condemnation [is] glory, much more doth the ministration of the righteousness abound in glory;
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10 for also even that which hath been glorious, hath not been glorious — in this respect, because of the superior glory;
Sőt az egykor dicsőített, már nem is dicsőséges, az őt felülmúló dicsőség miatt.
11 for if that which is being made useless [is] through glory, much more that which is remaining [is] in glory.
Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges a maradandó.
12 Having, then, such hope, we use much freedom of speech,
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal szólunk.
13 and [are] not as Moses, who was putting a vail upon his own face, for the sons of Israel not stedfastly to look to the end of that which is being made useless,
És nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított arcára, hogy ne lássák Izrael fiai mulandó dicsőségének végét.
14 but their minds were hardened, for unto this day the same vail at the reading of the Old Covenant doth remain unwithdrawn — which in Christ is being made useless —
De értelmük eltompult. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van felfedetlenül az Ószövetség olvasásánál, mert az csak Krisztusban tűnik el.
15 but till to-day, when Moses is read, a vail upon their heart doth lie,
Sőt mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul szívükre,
16 and whenever they may turn unto the Lord, the vail is taken away.
de ha majd megtérnek az Úrhoz, akkor lehull a lepel.
17 And the Lord is the Spirit; and where the Spirit of the Lord [is], there [is] liberty;
Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke van, ott a szabadság.
18 and we all, with unvailed face, the glory of the Lord beholding in a mirror, to the same image are being transformed, from glory to glory, even as by the Spirit of the Lord.
Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemléljük, az Úr Lelke által ugyanarra a képre formálódunk, dicsőségről dicsőségre.
