Psalms 35
1 `To Dauid. Lord, deme thou hem, that anoien me; ouercome thou hem, that fiyten ayens me.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Take thou armeris and scheeld; and rise vp into help to me.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Schede out the swerd, and close togidere ayens hem that pursuen me; seie thou to my soule, Y am thin helthe.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Thei that seken my lijf; be schent, and aschamed. Thei that thenken yuels to me; be turned awei bacward, and be schent.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Be thei maad as dust bifor the face of the wynd; and the aungel of the Lord make hem streit.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Her weie be maad derknesse, and slydirnesse; and the aungel of the Lord pursue hem.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 For with out cause thei hidden to me the deth of her snare; in veyn thei dispisiden my soule.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 The snare which he knoweth not come to hym, and the takyng which he hidde take hym; and fall he in to the snare in that thing.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 But my soule schal fulli haue ioye in the Lord; and schal delite on his helthe.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Alle my boonys schulen seie, Lord, who is lijk thee? Thou delyuerist a pore man fro the hond of his strengere; a nedi man and pore fro hem that diuersely rauischen hym.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Wickid witnessis risynge axiden me thingis, whiche Y knewe not.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 Thei yeldiden to me yuels for goodis; bareynnesse to my soule.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 But whanne thei weren diseseful to me; Y was clothid in an heire. I mekide my soule in fastyng; and my preier schal be turned `with ynne my bosum.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 I pleside so as oure neiybore, as oure brother; Y was `maad meke so as morenynge and sorewful.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 And thei weren glad, and camen togidere ayens me; turmentis weren gaderid on me, and Y knew not.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Thei weren scaterid, and not compunct, thei temptiden me, thei scornyden me with mowyng; thei gnastiden on me with her teeth.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Lord, whanne thou schalt biholde, restore thou my soule fro the wickidnesse of hem; `restore thou myn oon aloone fro liouns.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 I schal knowleche to thee in a greet chirche; Y schal herie thee in a sad puple.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Thei that ben aduersaries wickidli to me, haue not ioye on me; that haten me with out cause, and bikenen with iyen.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 For sotheli thei spaken pesibli to me; and thei spekynge in wrathfulnesse of erthe thouyten giles.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 And thei maden large her mouth on me; thei seiden, Wel, wel! oure iyen han sien.
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Lord, thou hast seen, be thou not stille; Lord, departe thou not fro me.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Rise vp, and yyue tent to my doom; my God and my Lord, biholde in to my cause.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Mi Lord God, deme thou me bi thi riytfulnesse; and haue thei not ioye on me.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Seie thei not in her hertis, Wel, wel, to oure soule; nether seie thei, We schulen deuoure hym.
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Shame thei, and drede thei togidere; that thanken for myn yuels. Be thei clothid with schame and drede; that speken yuele thingis on me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Haue thei ful ioie, and be thei glad that wolen my riytfulnesse; and seie thei euere, The Lord be magnyfied, whiche wolen the pees of his seruaunt.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 And my tunge schal bithenke thi riytfulnesse; al day thin heriyng.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
