Psalms 13

1 To the victorie of Dauid. Lord, hou long foryetist thou me in to the ende? hou long turnest thou awei thi face fro me?

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2 Hou long schal Y sette counsels in my soule; sorewe in my herte bi dai?

Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

3 Hou long schal myn enemy be reisid on me?

Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

4 My Lord God, biholde thou, and here thou me. Liytne thou myn iyen, lest ony tyme Y slepe in deth;

Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

5 lest ony tyme myn enemye seie, Y hadde the maistri ayens hym. Thei, that troblen me, schulen haue ioie, if Y schal be stirid; forsothe Y hopide in thi merci.

Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

6 Myn herte schal fulli haue ioie in thin helthe; Y schal synge to the Lord, that yyueth goodis to me, and Y schal seie salm to the name of the hiyeste Lord.

De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.