Job 10
1 Yt anoieth my soule of my lijf; Y schal lete my speche ayens me, Y schal speke in the bitternesse of my soule.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Y schal seie to God, Nyle thou condempne me; schewe thou to me, whi thou demest me so.
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Whether it semeth good to thee, if thou `falsli chalengist and oppressist me, the werk of thin hondis; and if thou helpist the counsel of wickid men?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Whethir fleischli iyen ben to thee, ethir, as a man seeth, also thou schalt se?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Whether thi daies ben as the daies of man, and `thi yeeris ben as mannus tymes;
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 that thou enquere my wickidnesse, and enserche my synne?
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 And wite, that Y haue do no `wickid thing; sithen no man is, that may delyuere fro thin hond?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Thin hondis han maad me, and han formed me al in cumpas; and thou castist me doun so sodeynli.
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Y preye, haue thou mynde, that thou madist me as cley, and schalt brynge me ayen in to dust.
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Whether thou hast not mylkid me as mylk, and hast cruddid me togidere as cheese?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Thou clothidist me with skyn and fleisch; thou hast ioyned me togidere with boonys and senewis.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Thou hast youe lijf and mercy to me, and thi visiting hath kept my spirit.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Thouy thou helist these thingis in thin herte, netheles Y woot, that thou hast mynde of alle thingis.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 If Y dide synne, and thou sparidist me at an our; whi suffrist thou not me to be cleene of my wickidnesse?
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 And if Y was wickid, wo is to me; and if Y was iust, Y fillid with turment and wretchidnesse `schal not reise the heed.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 And if Y reise `the heed for pride, thou schalt take me as a lionesse; and thou turnest ayen, and turmentist me wondirli.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Thou gaderist in store thi witnessis ayens me, and thou multipliest thin yre, `that is, veniaunce, ayens me; and peynes holden knyythod in me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Whi hast thou led me out of the wombe? `And Y wolde, that Y were wastid, lest an iye `schulde se me.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 That Y hadde be, as if Y were not, and `were translatid, ethir borun ouer, fro the wombe to the sepulcre.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Whether the fewnesse of my daies schal not be endid in schort? Therfor suffre thou me, that Y biweile `a litil my sorewe,
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 bifor that Y go, and turne not ayen, to the derk lond, and hilid with the derknesse of deth, to the lond of wrecchidnesse and of derknessis;
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 where is schadewe of deeth, and noon ordre, but euerlastynge hidousnesse dwellith.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
