Jeremiah 3
1 It is seid comunli, If a man forsakith his wijf, and sche go awei fro hym, and be weddid to an othere hosebonde, whether he schal turne ayen more to hir? whether thilke womman schal not be defoulid, and maad vncleene? Forsothe thou hast do fornycacioun with many loueris; netheles turne thou ayen to me, `seith the Lord, and Y schal resseyue thee.
Mondom: Ha. elküldi a férj a feleségét és elmegy tőle s más férfié lesz, vajon visszaveheti-e még, nemde fertőzötten fertőzve volna amaz ország? És te paráználkodtál sok társsal és visszatérnél hozzám úgymond az Örökkévaló?
2 Reise thin iyen in to streiyt, and se, where thou art not cast doun. Thou hast setun in weies, abidynge hem as a theef in wildirnesse, and thou hast defoulid the erthe in thi fornicaciouns and in thi malices.
Emeld fel szemeidet a hegycsúcsokra és lásd, hol nem háltak veled! Az utakon vártál rájuk, mint az arabs a pusztában: és megfertőztetted az országot paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
3 Wherfor the dropis of reynes weren forbodun, and no late reyn was. The forhed of a womman hoore is maad to thee; thou noldist be aschamed.
És megvonatott a zápor, és a tavaszi eső nem volt, de olyan volt homlokod, mint parázna asszonyé, vonakodtál elpirulni.
4 Nameli fro this tyme forth clepe thou me, Thou art my fadir, the ledere of my virginyte.
Nemde mostantól fogva hívsz engem: atyám, ifjúkorom hitvese vagy;
5 Whether thou schalt be wrooth with outen ende, ether schalt contynue in to the ende? Lo! thou hast spoke, and hast do yuels, and thou were myyti. And for wordis of penaunce thou blasfemydist bi wordis of pride; and thou fillidist thin yuel thouyt, and schewidist thi strengthe ayens thi hosebonde, that thou maist do that thing that thou tretidist bi word.
vajon örökké tart-e haragot, avagy mindétig megőrzi-e? Íme beszéltél és megcselekszed a gonoszságokat és képes vagy rá!
6 And the Lord seide to me, in the daies of Josie, the kyng, Whether thou hast seyn what thing the aduersarie, Israel, hath do? Sche yede to hir silf on ech hiy hil, and vndur ech tre ful of boowis, and dide fornycacioun there.
Szólt hozzám az Örökkévaló Jósijáhú király napjaiban: Láttad-e, mit cselekedett Izrael, az elpártolt? Elmegy minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá és paráználkodik ott.
7 And Y seide, whanne sche hadde do alle these thingis, Turne thou ayen to me; and sche turnede not ayen. And hir sistir, Juda, brekere of the lawe,
Mondtam ugyan: miután mindezeket cselekedte, hozzám tér vissza, de nem tért vissza; ezt látta nővére, Jehúda, a hűtlen.
8 siy, that for the aduersarie, Israel, dide auowtrie, Y hadde left hir, and Y hadde youe to hir a libel of forsakyng; and Juda, hir sistir, brekere of the lawe, dredde not, but also sche yede, and dide fornycacioun.
És láttam, hogy miután mind amiatt, amiért házasságot tört Izrael, az elpártolt, elküldtem őt és adtam neki válólevelét, mégsem félt nővére Jehúda, a hűtlen, hanem ment és paráználkodott ő is;
9 And bi liytnesse of hir fornicacioun sche defoulide the erthe, and dide auowtrie with a stoon, and with a tree.
úgy, hogy hitvány paráznaságától meg van fertőzve az ország és házasságot tört a kővel meg a fával.
10 And in alle these thingis hir sistir, Juda, brekere of the lawe, turnede not ayen to me, in al hir herte, but in a leesyng, seith the Lord God.
És mindamellett sem tért meg hozzám nővére Jehúda, a hűtlen, egész szívével, hanem hazugsággal, úgymond az Örökkévaló.
11 And the Lord seide to me, The aduersarie, Israel, hath iustified hir soule, in comparisoun of Juda, brekere of the lawe.
És szólt hozzám az Örökkévaló: Igazabbnak bizonyult Izrael, az elpártolt, mint Jehúda, a hűtlen.
12 Go thou, and crye these wordis ayens the north; and thou schalt seie, Thou aduersarie, Israel, turne ayen, seith the Lord, and Y schal not turne awei my face fro you; for Y am hooli, seith the Lord, and Y schal not be wrooth with outen ende.
Menj és kiáltsd e szavakat észak felé és mondjad: Térj meg Izrael, te elpártolt, úgymond az Örökkévaló, nem leszek rátok haragos, mert kegyes vagyok, úgymond az Örökkévaló, nem örökké tartok haragot.
13 Netheles knowe thou thi wickidnesse; for thou hast trespassid ayens thi Lord God, and thou hast spred abrood thi weies to aliens vndur ech tre ful of bowis; and thou herdist not my vois, seith the Lord.
Csakhogy ismerd be bűnödet, hogy az Örökkévalótól, Istenedtől elpártoltál és szétszórtad útjaidat az idegeneknek minden zöldellő fa alá, de szavamra nem hallgattatok, úgymond az Örökkévaló.
14 Be ye conuertid, sones, turnynge ayen, seith the Lord, for Y am youre hosebonde; and Y schal take you oon of a citee, and tweyne of a kynrede, and Y schal lede you in to Sion;
Térjetek meg, ti elpártolt gyermekek, úgymond az Örökkévaló, mert én vagyok az uratok, majd veszlek benneteket, egyet a városból és kettőt a nemzetségből és elhozlak Cziónba.
15 and Y schal yyue to you scheepherdis after myn herte, and thei schulen feede you with kunnyng and teching.
És adok nektek pásztorokat szívem szerint, és legeltetnek benneteket tudással és belátással.
16 And whanne ye schulen be multiplied, and encreesse in the lond, in tho daies, seith the Lord, thei schulen no more seie, The arke of testament of the Lord; nether it schal stie on the herte, nether thei schulen thenke on it, nether it schal be visitid, nether it schal be ferthere.
És lesz, midőn sokasodtok és szaporodtok az országban ama napokban, úgymond az Örökkévaló, nem mondják többé: az Örökkévaló szövetségének ládája; észbe sem jut, nem emlékeznek róla és nem gondolnak rá, nem is készítik többé.
17 In that tyme thei schulen clepe Jerusalem The seete of the Lord, and alle hethene men schulen be gaderid togidere to it, in the name of the Lord, in Jerusalem; and thei schulen not go aftir the schrewidnesse of her worste herte.
Amaz időben nevezni fogják Jeruzsálemet az Örökkévaló trónjának és hozzágyűlnek mind a népek az Örökkévaló nevéért Jeruzsálembe; és nem járnak többé gonosz szívük makacssága után.
18 In tho daies the hous of Juda schal go to the hous of Israel; and thei schulen come togidere fro the lond of the north to the lond which Y yaf to youre fadris.
Ama napokban menni fog Jehúda háza Izrael házával, és bemennek együttesen az észak országából azon országba, melyet birtokul adtam őseiteknek.
19 Forsothe Y seide, Hou schal Y sette thee among sones, and schal yyue to thee a desirable lond, a ful cleer eritage of the oostis of hethene men? And Y seide, Thou schalt clepe me fadir, and thou schalt not ceesse to entre aftir me.
Azt mondtam én: Miképpen helyezlek el a gyermekek közt, adok neked gyönyörűséges országot, a nemzetek legeslegdíszesebb birtokát; azt mondtam: atyának fogsz engem nevezni és tőlem nem fogsz elpártolni.
20 But as if a womman dispisith hir louyere, so the hous of Israel dispiside me, seith the Lord.
Ámde miként hűtlen lett egy asszony a hitvese iránt, úgy hűtlenkedtetek ellenem, Izrael háza, úgymond az Örökkévaló.
21 A vois is herd in weies, the weping and yellyng of the sones of Israel; for thei maden wickid her weie, thei foryaten her Lord God.
Hang hallatszott a hegycsúcsokon, Izrael fiainak könyörgő sírása, mert elferdítették útjukat, elfelejtették az Örökkévalót, Istenüket.
22 Be ye conuertid, sones, turnynge ayen, and Y schal heele youre turnyngis awei. Lo! we comen to thee; for thou art oure Lord God.
Térjetek meg, elpártolt gyermekek, meggyógyítom elpártolásotokat! Íme mi jöttünk hozzád, mert te vagy az Örökkévaló, mi Istenünk.
23 Verili litil hillis weren lieris, the multitude of mounteyns was fals; verili in oure Lord God is the helthe of Israel.
Valóban hazugul van a zajongás a halmokról, a hegyeken; valóban az Örökkévalóban, Istenünkben van Izrael segedelme.
24 Schenschipe eete the trauel of oure fadris, fro oure yongthe; schenschipe eet the flockis of hem, and the droues of hem, the sones of hem, and the douytris of hem.
És a szégyen emésztette meg őseink szerzeményét ifjúkorunktól fogva, juhaikat és ökreiket, fiaikat és leányaikat.
25 We schulen slepe in oure schenschipe, and oure sclaundir schal hile vs; for we synneden to oure Lord God, bothe we and oure fadris, fro oure yongthe `til to this dai; and we herden not the vois of oure Lord God.
Feküdnünk kell szégyenünkben, elborít bennünk gyalázatunk, mert az Örökkévaló, Istenünk ellen vétkeztünk, mi és őseink, ifjúkorunktól fogva mind e mai napig, és nem hallgattunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.
