John 4
1 Therefore when the Lord knew, the pharisees had heard that Jesus made and baptized more disciples than John,
Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
2 (though Jesus Himself did not baptize, but his disciples, )
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai, )
3 He left Judea, and departed again into Galilee.
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
4 And as He must pass through the country of Samaria, He came to a Samaritan city called Sichar,
Samárián kell vala pedig általmennie.
5 near the piece of ground which Jacob gave to his son Joseph.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6 And Jacob's well was there. Now Jesus was tired with his journey, and sat down at the well: and it was about the sixth hour of the day,
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
7 when a woman of Samaria coming to draw water, Jesus saith unto her, Give me to drink.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
8 (For his disciples were gone away to the city to buy food.)
Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9 But the Samaritan saith unto Him, How is it that thou who art a Jew askest drink of me, who am a Samaritan? for the Jews have no friendly intercourse with the Samaritans.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
10 Jesus answered and said unto her, If thou knewest the gift of God, and who it is that saith unto thee, Give me to drink; thou wouldst have asked of Him, and He would have given thee living water.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
11 The woman saith unto Him, Sir, thou hast nothing to draw with, and the well is deep: whence then hast thou the living water?
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
12 Art thou greater than our father Jacob, who gave us the well, and drank of it himself, and his children, and his cattle?
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
13 Jesus answered and said unto her, Whosoever drinketh of this water, will thirst again;
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
15 The woman saith unto Him, Sir, give me this water, that I may not thirst, nor come hither to draw.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
16 Jesus saith unto her, Go call thine husband, and come hither.
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
17 The woman answered, I have no husband. Jesus saith unto her, Thou hast said right, I have no husband:
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
18 for thou hast had five husbands; and he, whom thou now hast, is not thy husband: this thou hast said true.
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
19 The woman saith unto Him, Sir, I perceive that thou art a prophet.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20 Our fathers worshipped on this mountain, and ye say that in Jerusalem is the place where men ought to worship.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
21 Jesus saith unto her, Woman, believe me, the time is coming, when ye shall worship the Father neither on this mountain nor in Jerusalem.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22 Ye worship ye know not what; but we worship what we know: for salvation is from the Jews.
Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23 But the time is coming, and now is, when the true worshippers shall worship the Father in spirit and truth: for the Father requireth such worshippers of Him.
De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24 God is a spirit, and they that worship Him, must worship in spirit and truth.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
25 Then saith the woman unto Him, I know that the Messiah, that is to say the Christ, is coming; and when He comes, He will tell us all things.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26 Jesus saith unto her, I, who am talking to thee, am He.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
27 And upon this came his disciples and wondered that He talked with the woman: (though none of them said, What dost thou seek? or, Why dost thou talk with her?)
Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
28 therefore the woman left her water-pot, and went away into the city,
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
29 and saith to the people, Come, see a man who hath told me all that ever I did; is not this the Christ?
Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
30 They therefore went out of the city, and came to Him.
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
31 In the mean time his disciples addressed Him, saying, Master, eat.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 But He said unto them, I have food to eat, which ye know not of.
Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33 Therefore the disciples said one to another, Hath any one brought Him aught to eat?
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34 Jesus saith unto them, My food is to do the will of Him that sent me, and to finish his work.
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35 Do not ye say, it is yet four months, and then cometh harvest? Behold, lift up your eyes, and see the fields, they are already white for harvest.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36 And he that reapeth receiveth wages, and gathereth the fruit together unto life eternal: that both he that soweth and he that reapeth may rejoice together; (aiōnios g166)
És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. (aiōnios g166)
37 for herein the saying is verified, that one soweth, and another reapeth,
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38 in as much as I have sent you to reap that on which ye have not laboured: others have laboured, and ye are entered into their labors.
Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
39 And many of the Samaritans of that city believed on Him, because of what the woman said, testifying, He told me all that ever I did.
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
40 Therefore when the Samaritans came to Him, they desired Him to stay with them: and He staid there two days.
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
41 And many more believed on account of his own discourse:
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
42 and said to the woman, Now we believe, not because of what thou hast spoken; for we ourselves have heard Him, and know that this is indeed the Christ, the Saviour of the world.
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
43 And after two days he departed thence, and went into Cana of Galilee.
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
44 For Jesus himself had testified that a prophet hath no honor in his own country.
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
45 And when He was come into Galilee, the Galileans received Him, having seen all that he did in Jerusalem at the feast: for they also went to the feast.
Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
46 Therefore Jesus came again into Cana of Galilee, where He had made the water wine.
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
47 And there was a certain nobleman, whose son was sick at Capernaum: who, when he heard that Jesus was come out of Judea into Galilee, went to Him, and intreated Him, that he would come down and heal his son; for he was at the point of death.
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
48 Jesus therefore said unto him, Except ye see signs and wonders ye will not believe.
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 The nobleman saith unto Him, Lord, come down before my child die.
Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
50 Jesus saith unto him, Go, thy son is well. And the man believed what Jesus said unto him, and went his way.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
51 And as he was now going down, his servants met him and told him, saying, Thy son is well.
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
52 He inquired therefore of them the hour in which he grew better: and they said unto him, Yesterday at the seventh hour the fever left him.
Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
53 So the father knew that it was in that same hour, in which Jesus said to him, Thy son is well. And he and his whole family believed.
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
54 This is the second miracle that Jesus wrought, upon coming out of Judea into Galilee.
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.
