Acts 1
1 The former treatise, O Theophilus, I made concerning all that Jesus undertook both to do and to teach;
Első könyvemet, Teofilus, azokról írtam, amiket Jézus elkezdett cselekedni és tanítani,
2 till the day in which He was taken up, after He had by the holy Spirit given instructions to the apostles whom He had chosen:
egészen addig a napig, melyen fölvitetett, miután parancsolatokat adott a Szentlélek által az apostoloknak, akiket magának választott.
3 to whom also He presented Himself alive, after He had suffered, by many certain proofs; being seen among them for forty days, and speaking of the things relating to the kingdom of God.
Nekik az ő szenvedése után sok jel által megmutatta, hogy él, negyven napon át megjelent nekik, és szólt az Isten országára tartozó dolgokról.
4 And meeting them together He commanded them not to depart from Jerusalem, but to wait for the promise of the Father, which, said He, ye have heard from me;
Velük összejött és meghagyta nékik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, „hallottatok tőlem:
5 for John indeed baptized with water, but ye shall within a few days be baptized with the holy Spirit.
hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.“
6 Being therefore come together they asked Him, saying, Lord, wilt thou at this time restore the kingdom to Israel?
Mikor azért ők egybegyűltek, megkérdezték tőle: „Uram, nem most állítod helyre Izraelnek országát?“
7 And He said unto them, It is not for you to know the times or seasons, which the Father hath reserved in his own power.
Ezt felelte nekik: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.
8 But ye shall receive power from the holy Spirit coming upon you: and ye shall be my witnesses both in Jerusalem, and in all Judea, and Samaria, and to the uttermost part of the earth.
Hanem, miután a Szentlélek eljön hozzátok, erőt kaptok: és tanúim lesztek nekem úgy Jeruzsálemben, mint egész Júdeában, és Samáriában és a földnek mind a végső határáig.“
9 And having said these things, as they were looking upon Him, He was lifted up, and a cloud received Him out of their sight.
És miután ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemeik elől.
10 And while they were looking stedfastly toward heaven, as He went up, behold two men in white stood by them;
Amint szemeiket az égre függesztették, amikor ő elment, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11 who said, Ye men of Galilee, why do ye stand gazing up to heaven? This Jesus who is taken up from you into heaven, shall so come in the manner ye have seen Him going into heaven.
És így szóltak: „Galileabeli férfiak, miért álltok itt felnézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, amikképpen láttátok őt felmenni a mennybe.“
12 Then they returned to Jerusalem from the mountain called Olivet, which is from Jerusalem a sabbath-day's journey.
Ezután visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, melyet Olajfák hegyének hívnak, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
13 And when they were come in to the city, they went up into an upper room, where Peter, and James, and John, and Andrew, Philip and Thomas, Bartholomew, and Matthew, James the son of Alpheus, and Simon the zealot, and Jude the brother of James, usually abode.
Amikor megérkeztek, felmentek a felsőházba, ahol megszálltak: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta és Júdás, a Jakab fia.
14 These all persevered with one accord in prayer and supplication with the women, and Mary the mother of Jesus, and his brethren.
Mindnyájan egy szívvel-lélekkel, az imádkozással és a könyörgéssel voltak elfoglalva, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő testvéreivel együtt.
15 And in these days Peter stood up in the midst of the disciples, (now the number of the persons that were together was about an hundred and twenty, )
Azokban a napokban felkelve Péter a tanítványok között – volt ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság –, ezt mondta:
16 and said, Men and brethren, it was necessary that this scripture should be fulfilled, which the holy Ghost spake by the mouth of David, concerning Judas, who was guide to them that apprehended Jesus:
„Atyámfiai, férfiak, szükséges volt, hogy beteljesedjen az Írás, melyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust.
17 for he was numbered with us, and had obtained a part of this ministry.
Mert közénk tartozott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18 (Now this man purchased a field with the reward of iniquity; and falling down on his face, burst asunder in the middle, and all his bowels gushed out:
(Mezőt szerzett hamisságának béréből, és lezuhanva, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
19 (and it was known to all the inhabitants of Jerusalem, so that the field is called in their own dialect, Aceldama, that is, the field of blood: )
És ezt megtudták mindazok, akik Jeruzsálemben laknak, úgyhogy azt a mezőt tulajdon nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték el.)
20 for it is written in the book of Psalms, Let his habitation be desolate, and let none dwell in it; and again, Let another take his office.)
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: »Legyen az ő lakóhelye puszta és ne legyen lakó abban.« És: »Az ő püspökségét más vegye át.«
21 Wherefore it is necessary that one of these men, who have been conversant with us all the time that the Lord Jesus came in and out among us,
Szükséges azért, hogy azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22 from the baptism of John, till the day that He was taken up from us, should be joined with us as a witness of his resurrection.
a János keresztségétől kezdve mind addig a napig, melyen fölvitetett a mennybe tőlünk, azok közül még valaki az ő feltámadásának tanúja legyen velünk együtt.“
23 And they proposed two, Joseph called Barsabas, who was surnamed Justus, and Matthias.
Ezért előállítottak kettőt, Józsefet, akit Barsabbásnak hívnak, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást,
24 And they prayed and said, Thou, Lord, who knowest the hearts of all, shew us, which of these two Thou hast chosen,
és így imádkoztak: „Te, Uram, ki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül azt, akit kiválasztottál,
25 to take part of this ministry and apostleship, from which Judas is fallen by his transgression, that he might go to his own place.
hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedett Júdás, hogy az ő helyére jusson.“
26 And they gave out their lots, and the lot fell upon Matthias, and he was numbered with the apostles.
Sorsot vetettek azért közülük, és a sors Mátyásra esett, és így a tizenegy apostol közé számlálták.
