Job 24
1 “Why aren’t times laid up by the Almighty? Why don’t those who know him see his days?
Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
2 There are people who remove the landmarks. They violently take away flocks, and feed them.
A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.
3 They drive away the donkey of the fatherless, and they take the widow’s ox for a pledge.
Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
4 They turn the needy out of the way. The poor of the earth all hide themselves.
Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.
5 Behold, as wild donkeys in the desert, they go out to their work, seeking diligently for food. The wilderness yields them bread for their children.
Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
6 They cut their food in the field. They glean the vineyard of the wicked.
A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
7 They lie all night naked without clothing, and have no covering in the cold.
Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
8 They are wet with the showers of the mountains, and embrace the rock for lack of a shelter.
A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
9 There are those who pluck the fatherless from the breast, and take a pledge of the poor,
Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.
10 so that they go around naked without clothing. Being hungry, they carry the sheaves.
Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.
11 They make oil within the walls of these men. They tread wine presses, and suffer thirst.
Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
12 From out of the populous city, men groan. The soul of the wounded cries out, yet God doesn’t regard the folly.
A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
13 “These are of those who rebel against the light. They don’t know its ways, nor stay in its paths.
Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
14 The murderer rises with the light. He kills the poor and needy. In the night he is like a thief.
Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.
15 The eye also of the adulterer waits for the twilight, saying, ‘No eye will see me.’ He disguises his face.
A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.
16 In the dark they dig through houses. They shut themselves up in the daytime. They don’t know the light.
Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
17 For the morning is to all of them like thick darkness, for they know the terrors of the thick darkness.
Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
18 “They are foam on the surface of the waters. Their portion is cursed in the earth. They don’t turn into the way of the vineyards.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.
Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Sheol h7585)
20 The womb will forget him. The worm will feed sweetly on him. He will be no more remembered. Unrighteousness will be broken as a tree.
Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
21 He devours the barren who don’t bear. He shows no kindness to the widow.
A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
22 Yet God preserves the mighty by his power. He rises up who has no assurance of life.
De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
23 God gives them security, and they rest in it. His eyes are on their ways.
Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.
24 They are exalted; yet a little while, and they are gone. Yes, they are brought low, they are taken out of the way as all others, and are cut off as the tops of the ears of grain.
Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.
25 If it isn’t so now, who will prove me a liar, and make my speech worth nothing?”
Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?
