Job 14
1 “Man, who is born of a woman, is of few days, and full of trouble.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 He grows up like a flower, and is cut down. He also flees like a shadow, and doesn’t continue.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 Do you open your eyes on such a one, and bring me into judgment with you?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Who can bring a clean thing out of an unclean? Not one.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Seeing his days are determined, the number of his months is with you, and you have appointed his bounds that he can’t pass.
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Look away from him, that he may rest, until he accomplishes, as a hireling, his day.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 “For there is hope for a tree if it is cut down, that it will sprout again, that the tender branch of it will not cease.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Though its root grows old in the earth, and its stock dies in the ground,
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 yet through the scent of water it will bud, and sprout boughs like a plant.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 But man dies, and is laid low. Yes, man gives up the spirit, and where is he?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 As the waters fail from the sea, and the river wastes and dries up,
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 so man lies down and doesn’t rise. Until the heavens are no more, they will not awake, nor be roused out of their sleep.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 “Oh that you would hide me in Sheol, that you would keep me secret until your wrath is past, that you would appoint me a set time and remember me! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 If a man dies, will he live again? I would wait all the days of my warfare, until my release should come.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 You would call, and I would answer you. You would have a desire for the work of your hands.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 But now you count my steps. Don’t you watch over my sin?
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 My disobedience is sealed up in a bag. You fasten up my iniquity.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 “But the mountain falling comes to nothing. The rock is removed out of its place.
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 The waters wear the stones. The torrents of it wash away the dust of the earth. So you destroy the hope of man.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 You forever prevail against him, and he departs. You change his face, and send him away.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 His sons come to honor, and he doesn’t know it. They are brought low, but he doesn’t perceive it of them.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 But his flesh on him has pain, and his soul within him mourns.”
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
