Job 6
1 Then Job answered,
Jób pedig felele, és monda:
2 “Oh that my anguish were weighed, and all my calamity laid in the balances!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 For now it would be heavier than the sand of the seas, therefore my words have been rash.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Almighty are within me. My spirit drinks up their poison. The terrors of God set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Does the wild donkey bray when he has grass? Or does the ox low over his fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Can that which has no flavour be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 My soul refuses to touch them. They are as loathsome food to me.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 “Oh that I might have my request, that God would grant the thing that I long for,
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 even that it would please God to crush me; that he would let loose his hand, and cut me off!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Let it still be my consolation, yes, let me exult in pain that doesn’t spare, that I have not denied the words of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 What is my strength, that I should wait? What is my end, that I should be patient?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength the strength of stones? Or is my flesh of bronze?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Isn’t it that I have no help in me, that wisdom is driven away from me?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 “To him who is ready to faint, kindness should be shown from his friend; even to him who forsakes the fear of the Almighty.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My brothers have dealt deceitfully as a brook, as the channel of brooks that pass away;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 which are black by reason of the ice, in which the snow hides itself.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 In the dry season, they vanish. When it is hot, they are consumed out of their place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 The caravans that travel beside them turn away. They go up into the waste, and perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The caravans of Tema looked. The companies of Sheba waited for them.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They were distressed because they were confident. They came there, and were confounded.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 For now you are nothing. You see a terror, and are afraid.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Did I ever say, ‘Give to me’? or, ‘Offer a present for me from your substance’?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 or, ‘Deliver me from the adversary’s hand’? or, ‘Redeem me from the hand of the oppressors’?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 “Teach me, and I will hold my peace. Cause me to understand my error.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 How forcible are words of uprightness! But your reproof, what does it reprove?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Do you intend to reprove words, since the speeches of one who is desperate are as wind?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Yes, you would even cast lots for the fatherless, and make merchandise of your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Now therefore be pleased to look at me, for surely I will not lie to your face.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Please return. Let there be no injustice. Yes, return again. My cause is righteous.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there injustice on my tongue? Can’t my taste discern mischievous things?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
