Psalms 83
1 A song. A Psalm by Asaph. God, don’t keep silent. Don’t keep silent, and don’t be still, God.
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 For, behold, your enemies are stirred up. Those who hate you have lifted up their heads.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 They conspire with cunning against your people. They plot against your cherished ones.
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 “Come,” they say, “let’s destroy them as a nation, that the name of Israel may be remembered no more.”
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 For they have conspired together with one mind. They form an alliance against you.
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 The tents of Edom and the Ishmaelites; Moab, and the Hagrites;
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal, Ammon, and Amalek; Philistia with the inhabitants of Tyre;
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Assyria also is joined with them. They have helped the children of Lot. (Selah)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Do to them as you did to Midian, as to Sisera, as to Jabin, at the river Kishon;
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 who perished at Endor, who became as dung for the earth.
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Make their nobles like Oreb and Zeeb, yes, all their princes like Zebah and Zalmunna,
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 who said, “Let’s take possession of God’s pasture lands.”
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 My God, make them like tumbleweed, like chaff before the wind.
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 As the fire that burns the forest, as the flame that sets the mountains on fire,
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 so pursue them with your tempest, and terrify them with your storm.
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Fill their faces with confusion, that they may seek your name, Yahweh.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Let them be disappointed and dismayed forever. Yes, let them be confounded and perish;
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 that they may know that you alone, whose name is Yahweh, are the Most High over all the earth.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
