Psalms 102
1 A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed and pours out his complaint before Yahweh. Hear my prayer, Yahweh! Let my cry come to you.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Don’t hide your face from me in the day of my distress. Turn your ear to me. Answer me quickly in the day when I call.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days consume away like smoke. My bones are burned as a torch.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is blighted like grass, and withered, for I forget to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 By reason of the voice of my groaning, my bones stick to my skin.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a pelican of the wilderness. I have become as an owl of the waste places.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I watch, and have become like a sparrow that is alone on the housetop.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 My enemies reproach me all day. Those who are mad at me use my name as a curse.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes like bread, and mixed my drink with tears,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 because of your indignation and your wrath; for you have taken me up and thrown me away.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like a long shadow. I have withered like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But you, Yahweh, will remain forever; your renown endures to all generations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You will arise and have mercy on Zion, for it is time to have pity on her. Yes, the set time has come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For your servants take pleasure in her stones, and have pity on her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations will fear Yahweh’s name, all the kings of the earth your glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For Yahweh has built up Zion. He has appeared in his glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He has responded to the prayer of the destitute, and has not despised their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This will be written for the generation to come. A people which will be created will praise Yah,
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 for he has looked down from the height of his sanctuary. From heaven, Yahweh saw the earth,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 to hear the groans of the prisoner, to free those who are condemned to death,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 that men may declare Yahweh’s name in Zion, and his praise in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 when the peoples are gathered together, the kingdoms, to serve Yahweh.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He weakened my strength along the course. He shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I said, “My God, don’t take me away in the middle of my days. Your years are throughout all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Of old, you laid the foundation of the earth. The heavens are the work of your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They will perish, but you will endure. Yes, all of them will wear out like a garment. You will change them like a cloak, and they will be changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But you are the same. Your years will have no end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of your servants will continue. Their offspring will be established before you.”
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
