Job 30
1 “But now those who are younger than I have me in derision, whose fathers I considered unworthy to put with my sheep dogs.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Of what use is the strength of their hands to me, men in whom ripe age has perished?
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 They are gaunt from lack and famine. They gnaw the dry ground, in the gloom of waste and desolation.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 They pluck salt herbs by the bushes. The roots of the broom tree are their food.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They are driven out from among men. They cry after them as after a thief,
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 so that they live in frightful valleys, and in holes of the earth and of the rocks.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 They bray among the bushes. They are gathered together under the nettles.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 They are children of fools, yes, children of wicked men. They were flogged out of the land.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 “Now I have become their song. Yes, I am a byword to them.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They abhor me, they stand aloof from me, and don’t hesitate to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 For he has untied his cord, and afflicted me; and they have thrown off restraint before me.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 On my right hand rise the rabble. They thrust aside my feet. They cast their ways of destruction up against me.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They mar my path. They promote my destruction without anyone’s help.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 As through a wide breach they come. They roll themselves in amid the ruin.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Terrors have turned on me. They chase my honor as the wind. My welfare has passed away as a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 “Now my soul is poured out within me. Days of affliction have taken hold of me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 In the night season my bones are pierced in me, and the pains that gnaw me take no rest.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 My garment is disfigured by great force. It binds me about as the collar of my tunic.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 He has cast me into the mire. I have become like dust and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 I cry to you, and you do not answer me. I stand up, and you gaze at me.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 You have turned to be cruel to me. With the might of your hand you persecute me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 You lift me up to the wind, and drive me with it. You dissolve me in the storm.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I know that you will bring me to death, to the house appointed for all living.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 “However doesn’t one stretch out a hand in his fall? Or in his calamity therefore cry for help?
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Didn’t I weep for him who was in trouble? Wasn’t my soul grieved for the needy?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 When I looked for good, then evil came. When I waited for light, darkness came.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My heart is troubled, and doesn’t rest. Days of affliction have come on me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I go mourning without the sun. I stand up in the assembly, and cry for help.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I am a brother to jackals, and a companion to ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin grows black and peels from me. My bones are burned with heat.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 Therefore my harp has turned to mourning, and my pipe into the voice of those who weep.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
