Job 21
1 Then Job answered,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Listen diligently to my speech. Let this be your consolation.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Allow me, and I also will speak. After I have spoken, mock on.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 As for me, is my complaint to man? Why shouldn’t I be impatient?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Look at me, and be astonished. Lay your hand on your mouth.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 When I remember, I am troubled. Horror takes hold of my flesh.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 “Why do the wicked live, become old, yes, and grow mighty in power?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Their child is established with them in their sight, their offspring before their eyes.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Their houses are safe from fear, neither is the rod of God upon them.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Their bulls breed without fail. Their cows calve, and don’t miscarry.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 They send out their little ones like a flock. Their children dance.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 They sing to the tambourine and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 They tell God, ‘Depart from us, for we don’t want to know about your ways.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 What is the Almighty, that we should serve him? What profit should we have, if we pray to him?’
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Behold, their prosperity is not in their hand. The counsel of the wicked is far from me.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 “How often is it that the lamp of the wicked is put out, that their calamity comes on them, that God distributes sorrows in his anger?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 How often is it that they are as stubble before the wind, as chaff that the storm carries away?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 You say, ‘God lays up his iniquity for his children.’ Let him recompense it to himself, that he may know it.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Let his own eyes see his destruction. Let him drink of the wrath of the Almighty.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 For what does he care for his house after him, when the number of his months is cut off?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 “Shall any teach God knowledge, since he judges those who are high?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 One dies in his full strength, being wholly at ease and quiet.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 His pails are full of milk. The marrow of his bones is moistened.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Another dies in bitterness of soul, and never tastes of good.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 They lie down alike in the dust. The worm covers them.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 “Behold, I know your thoughts, the plans with which you would wrong me.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 For you say, ‘Where is the house of the prince? Where is the tent in which the wicked lived?’
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Haven’t you asked wayfaring men? Don’t you know their evidences,
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 that the evil man is reserved to the day of calamity, that they are led out to the day of wrath?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Who will declare his way to his face? Who will repay him what he has done?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Yet he will be borne to the grave. Men will keep watch over the tomb.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 The clods of the valley will be sweet to him. All men will draw after him, as there were innumerable before him.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 So how can you comfort me with nonsense, because in your answers there remains only falsehood?”
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
