Psalms 78
1 A contemplation by Asaph. Hear my teaching, my people. Turn your ears to the words of my mouth.
Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
2 I will open my mouth in a parable. I will utter dark sayings of old,
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
3 which we have heard and known, and our fathers have told us.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
4 We will not hide them from their children, telling to the generation to come the praises of the LORD, his strength, and his wondrous deeds that he has done.
Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
5 For he established a covenant in Jacob, and appointed a teaching in Israel, which he commanded our fathers, that they should make them known to their children;
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
6 that the generation to come might know, even the children who should be born; who should arise and tell their children,
Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
7 that they might set their hope in God, and not forget God’s deeds, but keep his commandments,
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
8 and might not be as their fathers— a stubborn and rebellious generation, a generation that didn’t make their hearts loyal, whose spirit was not steadfast with God.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
9 The children of Ephraim, being armed and carrying bows, turned back in the day of battle.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
10 They didn’t keep God’s covenant, and refused to walk in his law.
Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
11 They forgot his doings, his wondrous deeds that he had shown them.
Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
12 He did marvelous things in the sight of their fathers, in the land of Egypt, in the field of Zoan.
Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
13 He split the sea, and caused them to pass through. He made the waters stand as a heap.
Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
14 In the daytime he also led them with a cloud, and all night with a light of fire.
Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
15 He split rocks in the wilderness, and gave them drink abundantly as out of the depths.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
16 He brought streams also out of the rock, and caused waters to run down like rivers.
Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
17 Yet they still went on to sin against him, to rebel against the Most High in the desert.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
18 They tempted God in their heart by asking food according to their desire.
És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
19 Yes, they spoke against God. They said, “Can God prepare a table in the wilderness?
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Behold, he struck the rock, so that waters gushed out, and streams overflowed. Can he give bread also? Will he provide meat for his people?”
Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
21 Therefore the LORD heard, and was angry. A fire was kindled against Jacob, anger also went up against Israel,
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
22 because they didn’t believe in God, and didn’t trust in his salvation.
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
23 Yet he commanded the skies above, and opened the doors of heaven.
És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
24 He rained down manna on them to eat, and gave them food from the sky.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25 Man ate the bread of angels. He sent them food to the full.
Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
26 He caused the east wind to blow in the sky. By his power he guided the south wind.
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
27 He also rained meat on them as the dust, winged birds as the sand of the seas.
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
28 He let them fall in the middle of their camp, around their habitations.
És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
29 So they ate, and were well filled. He gave them their own desire.
Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
30 They didn’t turn from their cravings. Their food was yet in their mouths,
Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
31 when the anger of God went up against them, killed some of their strongest, and struck down the young men of Israel.
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
32 For all this they still sinned, and didn’t believe in his wondrous works.
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
33 Therefore he consumed their days in vanity, and their years in terror.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
34 When he killed them, then they inquired after him. They returned and sought God earnestly.
Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
35 They remembered that God was their rock, the Most High God, their redeemer.
És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
36 But they flattered him with their mouth, and lied to him with their tongue.
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
37 For their heart was not right with him, neither were they faithful in his covenant.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
38 But he, being merciful, forgave iniquity, and didn’t destroy them. Yes, many times he turned his anger away, and didn’t stir up all his wrath.
Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
39 He remembered that they were but flesh, a wind that passes away, and doesn’t come again.
Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
40 How often they rebelled against him in the wilderness, and grieved him in the desert!
Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!
41 They turned again and tempted God, and provoked the Holy One of Israel.
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
42 They didn’t remember his hand, nor the day when he redeemed them from the adversary;
Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
43 how he set his signs in Egypt, his wonders in the field of Zoan,
Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
44 he turned their rivers into blood, and their streams, so that they could not drink.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
45 He sent among them swarms of flies, which devoured them; and frogs, which destroyed them.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
46 He also gave their increase to the caterpillar, and their labor to the locust.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
47 He destroyed their vines with hail, their sycamore fig trees with frost.
Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
48 He also gave over their livestock to the hail, and their flocks to hot thunderbolts.
Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
49 He threw on them the fierceness of his anger, wrath, indignation, and trouble, and a band of angels of evil.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
50 He made a path for his anger. He didn’t spare their soul from death, but gave their life over to the pestilence,
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
51 and struck all the firstborn in Egypt, the chief of their strength in the tents of Ham.
És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
52 But he led out his own people like sheep, and guided them in the wilderness like a flock.
Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
53 He led them safely, so that they weren’t afraid, but the sea overwhelmed their enemies.
És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
54 He brought them to the border of his sanctuary, to this mountain, which his right hand had taken.
És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
55 He also drove out the nations before them, allotted them for an inheritance by line, and made the tribes of Israel to dwell in their tents.
És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
56 Yet they tempted and rebelled against the Most High God, and didn’t keep his testimonies,
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
57 but turned back, and dealt treacherously like their fathers. They were twisted like a deceitful bow.
Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
58 For they provoked him to anger with their high places, and moved him to jealousy with their engraved images.
Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
59 When God heard this, he was angry, and greatly abhorred Israel,
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
60 so that he abandoned the tent of Shiloh, the tent which he placed among men,
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
61 and delivered his strength into captivity, his glory into the adversary’s hand.
Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
62 He also gave his people over to the sword, and was angry with his inheritance.
És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
63 Fire devoured their young men. Their virgins had no wedding song.
Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
64 Their priests fell by the sword, and their widows couldn’t weep.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
65 Then the Lord awakened as one out of sleep, like a mighty man who shouts by reason of wine.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
66 He struck his adversaries backward. He put them to a perpetual reproach.
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
67 Moreover he rejected the tent of Joseph, and didn’t choose the tribe of Ephraim,
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
68 But chose the tribe of Judah, Mount Zion which he loved.
Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
69 He built his sanctuary like the heights, like the earth which he has established forever.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
70 He also chose David his servant, and took him from the sheepfolds;
És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
71 from following the ewes that have their young, he brought him to be the shepherd of Jacob, his people, and Israel, his inheritance.
A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
72 So he was their shepherd according to the integrity of his heart, and guided them by the skillfulness of his hands.
És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
