Psalms 59
1 For the Chief Musician. To the tune of “Do Not Destroy.” A poem by David, when Saul sent, and they watched the house to kill him. Deliver me from my enemies, my God. Set me on high from those who rise up against me.
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2 Deliver me from the workers of iniquity. Save me from the bloodthirsty men.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
3 For, behold, they lie in wait for my soul. The mighty gather themselves together against me, not for my disobedience, nor for my sin, LORD.
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4 I have done no wrong, yet they are ready to attack me. Rise up, behold, and help me!
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
5 You, LORD God of Armies, the God of Israel, rouse yourself to punish the nations. Show no mercy to the wicked traitors. (Selah)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
6 They return at evening, howling like dogs, and prowl around the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7 Behold, they spew with their mouth. Swords are in their lips, “For”, they say, “who hears us?”
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
8 But you, LORD, laugh at them. You scoff at all the nations.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9 Oh, my Strength, I watch for you, for God is my high tower.
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
10 My God will go before me with his loving kindness. God will let me look at my enemies in triumph.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11 Don’t kill them, or my people may forget. Scatter them by your power, and bring them down, Lord our shield.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
12 For the sin of their mouth, and the words of their lips, let them be caught in their pride, for the curses and lies which they utter.
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13 Consume them in wrath. Consume them, and they will be no more. Let them know that God rules in Jacob, to the ends of the earth. (Selah)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
14 At evening let them return. Let them howl like a dog, and go around the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
15 They shall wander up and down for food, and wait all night if they aren’t satisfied.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16 But I will sing of your strength. Yes, I will sing aloud of your loving kindness in the morning. For you have been my high tower, a refuge in the day of my distress.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17 To you, my strength, I will sing praises. For God is my high tower, the God of my mercy.
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
