< John 5 >

1 After these things, there was a feast of the Jews, and Jesus went up to Jerusalem.
Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Now in Jerusalem by the sheep gate, there is a pool, which is called in Hebrew, “Bethesda”, having five porches.
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.
3 In these lay a great multitude of those who were sick, blind, lame, or paralyzed, waiting for the moving of the water;
Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4 for an angel went down at certain times into the pool and stirred up the water. Whoever stepped in first after the stirring of the water was healed of whatever disease he had.
Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.
5 A certain man was there who had been sick for thirty-eight years.
Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.
6 When Jesus saw him lying there, and knew that he had been sick for a long time, he asked him, “Do you want to be made well?”
Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?
7 The sick man answered him, “Sir, I have no one to put me into the pool when the water is stirred up, but while I’m coming, another steps down before me.”
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.
8 Jesus said to him, “Arise, take up your mat, and walk.”
Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!
9 Immediately, the man was made well, and took up his mat and walked. Now that day was a Sabbath.
És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.
10 So the Jews said to him who was cured, “It is the Sabbath. It is not lawful for you to carry the mat.”
Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!
11 He answered them, “He who made me well said to me, ‘Take up your mat and walk.’”
Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.
12 Then they asked him, “Who is the man who said to you, ‘Take up your mat and walk’?”
Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?
13 But he who was healed didn’t know who it was, for Jesus had withdrawn, a crowd being in the place.
A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
14 Afterward Jesus found him in the temple and said to him, “Behold, you are made well. Sin no more, so that nothing worse happens to you.”
Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15 The man went away, and told the Jews that it was Jesus who had made him well.
Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.
16 For this cause the Jews persecuted Jesus and sought to kill him, because he did these things on the Sabbath.
És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17 But Jesus answered them, “My Father is still working, so I am working, too.”
Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18 For this cause therefore the Jews sought all the more to kill him, because he not only broke the Sabbath, but also called God his own Father, making himself equal with God.
E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.
19 Jesus therefore answered them, “Most certainly, I tell you, the Son can do nothing of himself, but what he sees the Father doing. For whatever things he does, these the Son also does likewise.
Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20 For the Father has affection for the Son, and shows him all things that he himself does. He will show him greater works than these, that you may marvel.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
21 For as the Father raises the dead and gives them life, even so the Son also gives life to whom he desires.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22 For the Father judges no one, but he has given all judgment to the Son,
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23 that all may honor the Son, even as they honor the Father. He who doesn’t honor the Son doesn’t honor the Father who sent him.
Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
24 “Most certainly I tell you, he who hears my word and believes him who sent me has eternal life, and doesn’t come into judgment, but has passed out of death into life. (aiōnios g166)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. (aiōnios g166)
25 Most certainly I tell you, the hour comes, and now is, when the dead will hear the Son of God’s voice; and those who hear will live.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26 For as the Father has life in himself, even so he gave to the Son also to have life in himself.
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27 He also gave him authority to execute judgment, because he is a son of man.
És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28 Don’t marvel at this, for the hour comes in which all who are in the tombs will hear his voice
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29 and will come out; those who have done good, to the resurrection of life; and those who have done evil, to the resurrection of judgment.
És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
30 I can of myself do nothing. As I hear, I judge; and my judgment is righteous, because I don’t seek my own will, but the will of my Father who sent me.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31 “If I testify about myself, my witness is not valid.
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32 It is another who testifies about me. I know that the testimony which he testifies about me is true.
Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.
33 You have sent to John, and he has testified to the truth.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34 But the testimony which I receive is not from man. However, I say these things that you may be saved.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35 He was the burning and shining lamp, and you were willing to rejoice for a while in his light.
Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36 But the testimony which I have is greater than that of John; for the works which the Father gave me to accomplish, the very works that I do, testify about me, that the Father has sent me.
De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 The Father himself, who sent me, has testified about me. You have neither heard his voice at any time, nor seen his form.
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38 You don’t have his word living in you, because you don’t believe him whom he sent.
Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39 “You search the Scriptures, because you think that in them you have eternal life; and these are they which testify about me. (aiōnios g166)
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; (aiōnios g166)
40 Yet you will not come to me, that you may have life.
És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!
41 I don’t receive glory from men.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42 But I know you, that you don’t have God’s love in yourselves.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43 I have come in my Father’s name, and you don’t receive me. If another comes in his own name, you will receive him.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.
44 How can you believe, who receive glory from one another, and you don’t seek the glory that comes from the only God?
Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?
45 “Don’t think that I will accuse you to the Father. There is one who accuses you, even Moses, on whom you have set your hope.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.
46 For if you believed Moses, you would believe me; for he wrote about me.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő.
47 But if you don’t believe his writings, how will you believe my words?”
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

< John 5 >