Job 39
1 “Do you know the time when the mountain goats give birth? Do you watch when the doe bears fawns?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Can you count the months that they fulfill? Or do you know the time when they give birth?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They bow themselves. They bear their young. They end their labor pains.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Their young ones become strong. They grow up in the open field. They go out, and don’t return again.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 “Who has set the wild donkey free? Or who has loosened the bonds of the swift donkey,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 whose home I have made the wilderness, and the salt land his dwelling place?
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He scorns the tumult of the city, neither does he hear the shouting of the driver.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 The range of the mountains is his pasture. He searches after every green thing.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 “Will the wild ox be content to serve you? Or will he stay by your feeding trough?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Can you hold the wild ox in the furrow with his harness? Or will he till the valleys after you?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Will you trust him, because his strength is great? Or will you leave to him your labor?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Will you confide in him, that he will bring home your seed, and gather the grain of your threshing floor?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 “The wings of the ostrich wave proudly, but are they the feathers and plumage of love?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 For she leaves her eggs on the earth, warms them in the dust,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 and forgets that the foot may crush them, or that the wild animal may trample them.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 She deals harshly with her young ones, as if they were not hers. Though her labor is in vain, she is without fear,
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 because God has deprived her of wisdom, neither has he imparted to her understanding.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 When she lifts up herself on high, she scorns the horse and his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 “Have you given the horse might? Have you clothed his neck with a quivering mane?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Have you made him to leap as a locust? The glory of his snorting is awesome.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 He paws in the valley, and rejoices in his strength. He goes out to meet the armed men.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He mocks at fear, and is not dismayed, neither does he turn back from the sword.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 The quiver rattles against him, the flashing spear and the javelin.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 He eats up the ground with fierceness and rage, neither does he stand still at the sound of the trumpet.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 As often as the trumpet sounds he snorts, ‘Aha!’ He smells the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 “Is it by your wisdom that the hawk soars, and stretches her wings toward the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Is it at your command that the eagle mounts up, and makes his nest on high?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 On the cliff he dwells and makes his home, on the point of the cliff and the stronghold.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From there he spies out the prey. His eyes see it afar off.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 His young ones also suck up blood. Where the slain are, there he is.”
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
