Job 21
1 Then Job answered,
Felelt Jób és mondta:
2 “Listen diligently to my speech. Let this be your consolation.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Allow me, and I also will speak. After I have spoken, mock on.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 As for me, is my complaint to man? Why shouldn’t I be impatient?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Look at me, and be astonished. Lay your hand on your mouth.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 When I remember, I am troubled. Horror takes hold of my flesh.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 “Why do the wicked live, become old, yes, and grow mighty in power?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Their child is established with them in their sight, their offspring before their eyes.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Their houses are safe from fear, neither is the rod of God upon them.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Their bulls breed without fail. Their cows calve, and don’t miscarry.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 They send out their little ones like a flock. Their children dance.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 They sing to the tambourine and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 They tell God, ‘Depart from us, for we don’t want to know about your ways.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 What is the Almighty, that we should serve him? What profit should we have, if we pray to him?’
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Behold, their prosperity is not in their hand. The counsel of the wicked is far from me.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 “How often is it that the lamp of the wicked is put out, that their calamity comes on them, that God distributes sorrows in his anger?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 How often is it that they are as stubble before the wind, as chaff that the storm carries away?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 You say, ‘God lays up his iniquity for his children.’ Let him recompense it to himself, that he may know it.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Let his own eyes see his destruction. Let him drink of the wrath of the Almighty.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 For what does he care for his house after him, when the number of his months is cut off?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 “Shall any teach God knowledge, since he judges those who are high?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 One dies in his full strength, being wholly at ease and quiet.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 His pails are full of milk. The marrow of his bones is moistened.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Another dies in bitterness of soul, and never tastes of good.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 They lie down alike in the dust. The worm covers them.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 “Behold, I know your thoughts, the plans with which you would wrong me.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 For you say, ‘Where is the house of the prince? Where is the tent in which the wicked lived?’
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Haven’t you asked wayfaring men? Don’t you know their evidences,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 that the evil man is reserved to the day of calamity, that they are led out to the day of wrath?
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Who will declare his way to his face? Who will repay him what he has done?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Yet he will be borne to the grave. Men will keep watch over the tomb.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 The clods of the valley will be sweet to him. All men will draw after him, as there were innumerable before him.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 So how can you comfort me with nonsense, because in your answers there remains only falsehood?”
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
