2 Samuel 1
1 After the death of Saul, when David had returned from the slaughter of the Amalekites, and David had stayed two days in Ziklag,
Volt Sául halála után – Dávid pedig visszatért Amálék megverése után és maradt Dávid Cziklágban két napig.
2 on the third day, behold, a man came out of the camp from Saul, with his clothes torn and earth on his head. When he came to David, he fell to the earth and showed respect.
volt a harmadik napon íme egy ember jön a táborból Sául mellől; ruhái megszaggatva és föld a fején; és volt, mikor bement Dávidhoz, földre vetette magát és leborult.
3 David said to him, “Where do you come from?” He said to him, “I have escaped out of the camp of Israel.”
És mondta neki Dávid: Honnan jössz? Szólt hozzá: Izrael táborából menekültem.
4 David said to him, “How did it go? Please tell me.” He answered, “The people have fled from the battle, and many of the people also have fallen and are dead. Saul and Jonathan his son are dead also.”
Erre szólt hozzá Dávid: Hogy történt a dolog, mondd csak meg nekem. Mondta: Hogy megfutamodott a nép a harcból, sokan el is estek a nép közül és meghaltak, Sául és fia Jónátán is meghaltak.
5 David said to the young man who told him, “How do you know that Saul and Jonathan his son are dead?”
És szólt Dávid az ifjúhoz, aki hírt mondott neki: hogyan tudod, hogy meghalt Sául meg fia Jónátán?
6 The young man who told him said, “As I happened by chance on Mount Gilboa, behold, Saul was leaning on his spear; and behold, the chariots and the horsemen followed close behind him.
Szólt az ifjú, aki hírt mondott neki: Véletlenül ott voltam a Gilbóa hegyén és íme Sául, amint támaszkodik dárdájára s íme, a szekérhad és a lovasok, utolérték.
7 When he looked behind him, he saw me and called to me. I answered, ‘Here I am.’
Hátrafordult és meglátott; akkor szólított engem, és mondtam: itt vagyok.
8 He said to me, ‘Who are you?’ I answered him, ‘I am an Amalekite.’
Ekkor mondta nekem: ki vagy? Szóltam hozzá: amáléki vagyok.
9 He said to me, ‘Please stand beside me, and kill me, for anguish has taken hold of me because my life lingers in me.’
És szólt hozzám: Állj csak mellém és ölj meg, mert megragadott a görcs, mert egészen bennem van még a lelkem.
10 So I stood beside him and killed him, because I was sure that he could not live after he had fallen. I took the crown that was on his head and the bracelet that was on his arm, and have brought them here to my lord.”
Melléje álltam és megöltem, mert tudtam, hogy nem marad életben elesése után. Akkor vettem a fején levő koronát és a karján levő karkötőt és idehoztam uramhoz.
11 Then David took hold on his clothes and tore them; and all the men who were with him did likewise.
Ekkor megragadta, Dávid a ruháit és megszaggatta azokat, meg mind az emberek is, kik nála voltak.
12 They mourned, wept, and fasted until evening for Saul and for Jonathan his son, and for the people of the LORD, and for the house of Israel, because they had fallen by the sword.
Gyászt tartottak, sírtak és böjtöltek estig Sául miatt, fia Jonátán miatt, az Örökkévaló népe miatt és Izrael háza miatt, hogy elestek a kard által.
13 David said to the young man who told him, “Where are you from?” He answered, “I am the son of a foreigner, an Amalekite.”
És szólt Dávid az ifjúhoz, aki hírt mondott neki: Honnan való vagy? Mondta: Egy jövevény amáléki embernek vagyok a fia.
14 David said to him, “Why were you not afraid to stretch out your hand to destroy the LORD’s anointed?”
Ekkor szólt hozzá Dávid: Hogyan nem féltél kinyújtani kezedet, hogy elpusztítsad az Örökkévaló fölkentjét!
15 David called one of the young men and said, “Go near, and cut him down!” He struck him so that he died.
Erre hívott Dávid egyet a legények közül és mondta: Lépj ide, támadj rá! Leütötte és meghalt.
16 David said to him, “Your blood be on your head, for your mouth has testified against you, saying, ‘I have slain the LORD’s anointed.’”
És szólt hozzá Dávid: Véred a fejeden, mert saját szád vallott ellened, mondván: én öltem meg az Örökkévaló fölkentjét.
17 David lamented with this lamentation over Saul and over Jonathan his son
Ekkor elmondta Dávid ezt a gyászdalt Sául fölött és fia Jónátán fölött.
18 (and he commanded them to teach the children of Judah the song of the bow; behold, it is written in the book of Jashar):
Mondta, hogy tanítsák Jehúda fiait az íjra; íme írva van az Igazak könyvében.
19 “Your glory, Israel, was slain on your high places! How the mighty have fallen!
A dísz, oh Izrael, magaslatodon megölve! Mint estek el a vitézek!
20 Don’t tell it in Gath. Don’t publish it in the streets of Ashkelon, lest the daughters of the Philistines rejoice, lest the daughters of the uncircumcised triumph.
Ne jelentsétek Gátban, hírül ne adjátok Askelón utcáin, hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai, ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai!
21 You mountains of Gilboa, let there be no dew or rain on you, and no fields of offerings; for there the shield of the mighty was defiled and cast away, the shield of Saul was not anointed with oil.
Gilbóa hegyei, se harmat, se eső ne legyen rajtatok, se termékeny mezőség; mert ott vettetett el a vitézek pajzsa, Sáulnak pajzsa, nem kenve olajjal.
22 From the blood of the slain, from the fat of the mighty, Jonathan’s bow didn’t turn back. Saul’s sword didn’t return empty.
Elesettek vérétől, vitézek zsírjától Jónátán íja nem hátrált meg, és Sáulnak kardja üresen nem tért vissza.
23 Saul and Jonathan were lovely and pleasant in their lives. In their death, they were not divided. They were swifter than eagles. They were stronger than lions.
Sául és Jónátán a szeretni valók és kedvesek éltükben, még holtukban sem váltak el; sasoknál gyorsabbak voltak, oroszlánoknál bátrabbak.
24 You daughters of Israel, weep over Saul, who clothed you delicately in scarlet, who put ornaments of gold on your clothing.
Izrael leányai, Sául fölött sírjatok, aki öltöztetett titeket bíborba és gyönyörűségbe, aki juttatott arany ékességet öltözéktekre.
25 How the mighty have fallen in the middle of the battle! Jonathan was slain on your high places.
Mint estek el a vitézek a harc közepette! Jónátán, magaslatidon megölve!
26 I am distressed for you, my brother Jonathan. You have been very pleasant to me. Your love to me was wonderful, surpassing the love of women.
Búban vagyok miattad, testvérem Jónátán, kedves voltál nekem nagyon, csodásabb volt nekem szereteted asszonyok szereteténél.
27 How the mighty have fallen, and the weapons of war have perished!”
Mint estek el a vitézek, és odavesztek a harc fegyveri!
