Psalms 69
1 For the Chief Musician. To the tune of “Lilies.” By David. Save me, God, for the waters have come up to my neck!
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I sink in deep mire, where there is no foothold. I have come into deep waters, where the floods overflow me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary with my crying. My throat is dry. My eyes fail looking for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Those who hate me without a cause are more than the hairs of my head. Those who want to cut me off, being my enemies wrongfully, are mighty. I have to restore what I didn’t take away.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 God, you know my foolishness. My sins aren’t hidden from you.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Don’t let those who wait for you be shamed through me, Lord GOD of Armies. Don’t let those who seek you be brought to dishonour through me, God of Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Because for your sake, I have borne reproach. Shame has covered my face.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 I have become a stranger to my brothers, an alien to my mother’s children.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 For the zeal of your house consumes me. The reproaches of those who reproach you have fallen on me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 When I wept and I fasted, that was to my reproach.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 When I made sackcloth my clothing, I became a byword to them.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 Those who sit in the gate talk about me. I am the song of the drunkards.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 But as for me, my prayer is to you, LORD, in an acceptable time. God, in the abundance of your loving kindness, answer me in the truth of your salvation.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Deliver me out of the mire, and don’t let me sink. Let me be delivered from those who hate me, and out of the deep waters.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Don’t let the flood waters overwhelm me, neither let the deep swallow me up. Don’t let the pit shut its mouth on me.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Answer me, LORD, for your loving kindness is good. According to the multitude of your tender mercies, turn to me.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 Don’t hide your face from your servant, for I am in distress. Answer me speedily!
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Draw near to my soul and redeem it. Ransom me because of my enemies.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 You know my reproach, my shame, and my dishonour. My adversaries are all before you.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Reproach has broken my heart, and I am full of heaviness. I looked for some to take pity, but there was none; for comforters, but I found none.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 They also gave me poison for my food. In my thirst, they gave me vinegar to drink.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Let their table before them become a snare. May it become a retribution and a trap.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Let their eyes be darkened, so that they can’t see. Let their backs be continually bent.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out your indignation on them. Let the fierceness of your anger overtake them.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Let their habitation be desolate. Let no one dwell in their tents.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For they persecute him whom you have wounded. They tell of the sorrow of those whom you have hurt.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Charge them with crime upon crime. Don’t let them come into your righteousness.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Let them be blotted out of the book of life, and not be written with the righteous.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 But I am in pain and distress. Let your salvation, God, protect me.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 It will please the LORD better than an ox, or a bull that has horns and hoofs.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The humble have seen it, and are glad. You who seek after God, let your heart live.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For the LORD hears the needy, and doesn’t despise his captive people.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let heaven and earth praise him; the seas, and everything that moves therein!
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God will save Zion, and build the cities of Judah. They shall settle there, and own it.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 The children also of his servants shall inherit it. Those who love his name shall dwell therein.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
