Ecclesiastes 1
1 The words of the Preacher, the son of David, king in Jerusalem:
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 “Vanity of vanities,” says the Preacher; “Vanity of vanities, all is vanity.”
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 What does man gain from all his labour in which he labours under the sun?
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 One generation goes, and another generation comes; but the earth remains forever.
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 The sun also rises, and the sun goes down, and hurries to its place where it rises.
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 The wind goes towards the south, and turns around to the north. It turns around continually as it goes, and the wind returns again to its courses.
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 All the rivers run into the sea, yet the sea is not full. To the place where the rivers flow, there they flow again.
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 All things are full of weariness beyond uttering. The eye is not satisfied with seeing, nor the ear filled with hearing.
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 That which has been is that which shall be, and that which has been done is that which shall be done; and there is no new thing under the sun.
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 Is there a thing of which it may be said, “Behold, this is new”? It has been long ago, in the ages which were before us.
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 There is no memory of the former; neither shall there be any memory of the latter that are to come, amongst those that shall come after.
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 I, the Preacher, was king over Israel in Jerusalem.
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 I applied my heart to seek and to search out by wisdom concerning all that is done under the sky. It is a heavy burden that God has given to the sons of men to be afflicted with.
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 I have seen all the works that are done under the sun; and behold, all is vanity and a chasing after wind.
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 That which is crooked can’t be made straight; and that which is lacking can’t be counted.
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 I said to myself, “Behold, I have obtained for myself great wisdom above all who were before me in Jerusalem. Yes, my heart has had great experience of wisdom and knowledge.”
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 I applied my heart to know wisdom, and to know madness and folly. I perceived that this also was a chasing after wind.
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 For in much wisdom is much grief; and he who increases knowledge increases sorrow.
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
