< Psalms 90 >
1 A prayer of Moses the man of God. LORD, thou hast been our dwelling-place in all generations.
Ima Mózestől, az Isten emberétől. Uram! Menedék voltál te nekünk nemzedékben meg nemzedékben.
2 Before the mountains were brought forth, or ever thou hadst formed the earth and the world, even from everlasting to everlasting, thou [art] God.
Mielőtt hegyek születtek és létesítottél földet és világot és öröktől örökké te vagy Isten.
3 Thou turnest man to destruction; and sayest, Return, ye children of men.
Viaszatéríted a halandót szétporlásig és azt mondod: térjetek vissza, emberfiai!
4 For a thousand years in thy sight [are but] as yesterday when it is past, and [as] a watch in the night.
Mert ezer esztendő a te szemeidben, akár a tegnapi nap, midőn elvonul s az őrszak az éjjelen.
5 Thou carriest them away as with a flood; they are [as] a sleep; in the morning [they are] like grass [which] groweth.
Elsodortad őket, mintegy alvásban vannak: reggel mint a fű felsarjad,
6 In the morning it flourisheth, and groweth; in the evening it is cut down, and withereth.
reggel virul és felsarjad, estére elhervad és elszárad.
7 For we are consumed by thy anger, and by thy wrath are we troubled.
Mert elfogyatkoztunk haragod által, és heved által megrémültünk.
8 Thou hast set our iniquities before thee, our secret [sins] in the light of thy countenance.
Magad elé helyezted bűneinket, rejtelmeinket arczod világosságába.
9 For all our days are passed away in thy wrath: we spend our years, as a tale [that is told].
Mert mind a napjaink eltüntek felindulásod által, elfogyasztottuk éveinket, mint leheletet.
10 The days of our years [are] seventy years; and if by reason of strength [they are] eighty years, yet [is] their strength labor and sorrow; for it is soon cut off, and we fly away.
Éveink napjai – van azokban hetven esztendő s ha jó erőben, nyolczvan esztendő; és büszkeségük: fáradság és baj, mert sebesen elillan s mi tova rebbentünk.
11 Who knoweth the power of thy anger? even according to thy fear, [so is] thy wrath.
Ki ismeri haragodnak hatalmát, s a mely olyan mint a félelmed, felindulásodat?
12 So teach [us] to number [our] days, that we may apply our hearts to wisdom.
Napjainkat számlálni ekkép tudasd, hogy bölcs szívet nyerjünk.
13 Return, O LORD, how long? and repent thou concerning thy servants.
Fordulj felénk, Örökkévaló, – meddig még? – és könyörülj meg szolgáidon.
14 O satisfy us early with thy mercy; that we may rejoice and be glad all our days.
Engedj jóllaknunk reggel szereteteddel, hadd ujjongjunk és örüljünk minden napjainkban.
15 Make us glad according to the days [in which] thou hast afflicted us, [and] the years [in which] we have seen evil.
Örvendeztess minket, mint a hány napon át szenvedtettél, a hány éven át bajt láttunk.
16 Let thy work appear to thy servants, and thy glory to their children.
Jelenjék meg szolgáidnak a te cselekvésed és a te díszed gyermekeiken.
17 And let the beauty of the LORD our God be upon us: and establish thou the work of our hands upon us; yes, the work of our hands establish thou it.
S legyen az Úrnak a mi Istenünknek kelleme mi rajtunk, s kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!