Psalms 88
1 A Song [or] Psalm for the sons of Korah, to the chief Musician upon Mahalath Leannoth, Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD God of my salvation, I have cried day [and] night before thee:
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Let my prayer come before thee: incline thy ear to my cry;
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 I am counted with them that go down into the pit: I am as a man [that hath] no strength:
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted [me] with all thy waves. (Selah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Thou hast put away my acquaintance far from me; thou hast made me an abomination to them: [I am] shut up, and I cannot come forth.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 My eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands to thee.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Wilt thou show wonders to the dead? shall the dead arise [and] praise thee? (Selah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Shall thy loving-kindness be declared in the grave? [or] thy faithfulness in destruction?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 But to thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer come before thee.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 LORD, why castest thou off my soul? [why] hidest thou thy face from me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 I [am] afflicted and ready to die from [my] youth up: [while] I suffer thy terrors I am distracted.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 They came around me daily like water; they encompassed me together.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Lover and friend hast thou put far from me, [and] my acquaintance into darkness.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
