Psalms 74
1 Maschil of Asaph. O God, why hast thou cast [us] off for ever? [why] doth thy anger smoke against the sheep of thy pasture?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Remember thy congregation, [which] thou hast purchased of old: the rod of thy inheritance, [which] thou hast redeemed; this mount Zion, in which thou hast dwelt.
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Lift up thy feet to the perpetual desolations; [even] all [that] the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Thy enemies roar in the midst of thy congregations; they set up their ensigns [for] signs.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 [A man] was famous according as he had lifted up axes upon the thick trees.
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 But now they break down the carved work of it at once with axes and hammers.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 They have cast fire into thy sanctuary, they have defiled [by casting down] the dwelling-place of thy name to the ground.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 They said in their hearts, Let us destroy them together: they have burned up all the synagogues of God in the land.
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 We see not our signs: [there is] no more any prophet: neither [is there] among us any that knoweth how long.
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 O God, how long shall the adversary reproach? shall the enemy blaspheme thy name for ever?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Why withdrawest thou thy hand, even thy right hand? pluck [it] out of thy bosom.
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 For God [is] my King of old, working salvation in the midst of the earth.
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Thou didst divide the sea by thy strength: thou didst break the heads of the dragons in the waters.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Thou didst break the head of leviathan in pieces, [and] didst give him [to be] food to the people inhabiting the wilderness.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Thou didst cleave the fountain and the flood: thou didst dry up mighty rivers.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 The day [is] thine, the night also [is] thine: thou hast prepared the light and the sun.
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Remember this, the enemy hath reproached, O LORD, and the foolish people have blasphemed thy name.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 O deliver not the soul of thy turtle dove to the multitude [of the wicked]: forget not the congregation of thy poor for ever.
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Have respect to the covenant: for the dark places of the earth are full of the habitations of cruelty.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 O let not the oppressed return ashamed: let the poor and needy praise thy name.
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Arise, O God, plead thy own cause: remember how the foolish man reproacheth thee daily.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Forget not the voice of thy enemies: the tumult of those that rise against thee increaseth continually.
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
