Psalms 69
1 To the chief Musician upon Shoshannim, [A Psalm] of David. Save me, O God; for the waters are come in to [my] soul.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I sink in deep mire, where [there is] no standing: I am come into deep waters, where the floods overflow me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I am weary of my crying: my throat is dried: my eyes fail while I wait for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 They that hate me without a cause are more than the hairs of my head: they that would destroy me, [being] my enemies wrongfully, are mighty: then I restored [that] which I took not away.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 O God, thou knowest my foolishness; and my sins are not hid from thee.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Let not them that wait on thee, O LORD God of hosts, be ashamed for my sake: let not those that seek thee be confounded for my sake, O God of Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 I am become a stranger to my brethren, and an alien to my mother's children.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 For the zeal of thy house hath eaten me up; and the reproaches of them that reproached thee have fallen upon me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 When I wept, [and chastened] my soul with fasting, that was to my reproach.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 I made sackcloth also my garment; and I became a proverb to them.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 They that sit in the gate speak against me; and I [was] the song of the drunkards.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 But as for me, my prayer [is] to thee, O LORD, [in] an acceptable time: O God, in the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Deliver me out of the mire, and let me not sink: let me be delivered from them that hate me, and out of the deep waters.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Let not the water-flood overflow me, neither let the deep swallow me up, and let not the pit shut her mouth upon me.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Hear me, O LORD; for thy loving-kindness [is] good: turn to me according to the multitude of thy tender mercies.
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 And hide not thy face from thy servant; for I am in trouble: hear me speedily.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Draw nigh to my soul, [and] redeem it: deliver me because of my enemies.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Thou hast known my reproach, and my shame, and my dishonor: my adversaries [are] all before thee.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Reproach hath broken my heart; and I am full of heaviness: and I looked [for some] to take pity, but [there was] none; and for comforters, but I found none.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 They gave me also gall for my food; and in my thirst they gave me vinegar to drink.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Let their table become a snare before them: and [that which should have been] for [their] welfare, [let it become] a trap.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Let their eyes be darkened, that they see not; and make their loins continually to shake.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour out thy indignation upon them, and let thy wrathful anger take hold of them.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Let their habitation be desolate; [and] let none dwell in their tents.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For they persecute [him] whom thou hast smitten; and they talk to the grief of those whom thou hast wounded.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Add iniquity to their iniquity: and let them not come into thy righteousness.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 Let them be blotted out of the book of the living, and not be written with the righteous.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 But I [am] poor and sorrowful: let thy salvation, O God, set me up on high.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 [This] also shall please the LORD better than an ox [or] bullock that hath horns and hoofs.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The humble shall see [this], [and] be glad: and your heart shall live that seek God.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For the LORD heareth the poor, and despiseth not his prisoners.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 Let the heaven and earth praise him, the seas, and every thing that moveth therein.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God will save Zion, and will build the cities of Judah: that they may dwell there, and have it in possession.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 The seed also of his servants shall inherit it: and they that love his name shall dwell therein.
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
