Psalms 6

1 To the chief Musician on Neginoth upon Sheminith, A Psalm of David. O LORD, rebuke me not in thy anger, neither chasten me in thy hot displeasure.

Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!

2 Have mercy upon me, O LORD; for I [am] weak: O LORD, heal me; for my bones are agitated.

Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;

3 My soul is also greatly disquieted: but thou, O LORD, how long?

és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?

4 Return, O LORD, deliver my soul: Oh save me for thy mercies sake.

Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!

5 For in death [there is] no remembrance of thee: in the grave who will give thee thanks? (Sheol h7585)

Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)

6 I am weary with my groaning; all the night I make my bed to swim; I water my couch with my tears.

Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.

7 My eye is consumed because of grief; it groweth old because of all my enemies.

Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.

8 Depart from me, all ye workers of iniquity; for the LORD hath heard the voice of my weeping.

Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.

9 The LORD hath heard my supplication; the LORD will receive my prayer.

Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.

10 Let all my enemies be ashamed and greatly disquieted: let them return [and] be suddenly ashamed.

Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!