Psalms 39
1 To the chief Musician, [even] to Jeduthun, A Psalm of David. I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 I was dumb with silence, I held my peace, [even] from good; and my sorrow was stirred.
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 My heart was hot within me, while I was musing the fire burned: [then] I spoke with my tongue.
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 LORD, make me to know my end, and the measure of my days, what it [is]; [that] I may know how frail I [am].
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Behold, thou hast made my days [as] a hand-breadth; and my age [is] as nothing before thee: verily every man at his best state [is] altogether vanity. (Selah)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Surely every man walketh in a vain show: surely they are disquieted in vain: he heapeth up [riches], and knoweth not who shall gather them.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 And now, LORD, what wait I for? my hope [is] in thee.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish.
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 I was dumb, I opened not my mouth; because thou didst [it].
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Remove thy stroke away from me; I am consumed by the blow of thy hand.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 When thou with rebukes dost correct man for iniquity, thou makest his beauty to consume away like a moth: surely every man [is] vanity. (Selah)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 Hear my prayer, O LORD, and give ear to my cry; hold not thy peace at my tears: for I [am] a stranger with thee, [and] a sojourner, as all my fathers [were].
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 O spare me, that I may recover strength, before I go hence, and be no more.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
