Psalms 144
1 [A Psalm] of David. Blessed [be] the LORD my strength, who teacheth my hands to war, [and] my fingers to fight;
Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2 My goodness, and my fortress; my high tower, and my deliverer; my shield, and [he] in whom I trust; who subdueth my people under me.
Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3 LORD, what [is] man, that thou takest knowledge of him! [or] the son of man, that thou makest account of him!
Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4 Man is like to vanity: his days [are] as a shadow that passeth away.
Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5 Bow thy heavens, O LORD, and come down: touch the mountains, and they shall smoke.
Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6 Cast forth lightning, and scatter them: shoot thy arrows, and destroy them.
hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7 Send thy hand from above; rid me, and deliver me out of great waters, from the hand of strange children;
Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8 Whose mouth speaketh vanity, and their right hand [is] a right hand of falsehood.
kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9 I will sing a new song to thee, O God: upon a psaltery [and] an instrument of ten strings will I sing praises to thee.
Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10 [It is he] that giveth salvation to kings: who delivereth David his servant from the hurtful sword.
Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11 Rid me, and deliver me from the hand of strange children, whose mouth speaketh vanity, and their right hand [is] a right hand of falsehood:
ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12 That our sons [may be] as plants grown up in their youth; [that] our daughters [may be] as corner stones, polished [after] the similitude of a palace:
A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13 [That] our granaries [may be] full, affording all manner of store; [that] our sheep may bring forth thousands and ten thousands in our streets:
csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14 [That] our oxen [may be] strong to labor; that [there be] no breaking in, nor going out; that [there be] no complaining in our streets.
ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15 Happy [is that] people, that is in such a case: [yes], happy [is that] people, whose God [is] the LORD.
boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
