Psalms 107
1 O give thanks to the LORD, for [he is] good; for his mercy [endureth] for ever.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Let the redeemed of the LORD say [so], whom he hath redeemed from the hand of the enemy;
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 And gathered them out of the lands, from the east, and from the west, from the north, and from the south.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 They wandered in the wilderness in a solitary way; they found no city to dwell in.
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Hungry and thirsty, their soul fainted in them.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Then they cried to the LORD in their trouble, [and] he delivered them out of their distresses.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 And he led them forth by the right way, that they might go to a city of habitation.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Oh that [men] would praise the LORD [for] his goodness, and [for] his wonderful works to the children of men!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 For he satisfieth the longing soul, and filleth the hungry soul with goodness.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 Such as sit in darkness and in the shades of death, [being] bound in affliction and iron;
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Because they rebelled against the words of God, and contemned the counsel of the Most High:
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Therefore he brought down their heart with labor; they fell down, and [there was] none to help.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Then they cried to the LORD in their trouble, [and] he saved them out of their distresses.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 He brought them out of darkness and the shades of death, and broke their bands asunder.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Oh that [men] would praise the LORD [for] his goodness, and [for] his wonderful works to the children of men!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 For he hath broken the gates of brass, and cut the bars of iron asunder.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Fools, because of their transgression, and because of their iniquities, are afflicted.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Their soul abhorreth all manner of food; and they draw near to the gates of death.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Then they cry to the LORD in their trouble, he saveth them out of their distresses.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 He sent his word, and healed them, and delivered [them] from their destructions.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Oh that [men] would praise the LORD [for] his goodness, and [for] his wonderful works to the children of men!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 And let them sacrifice the sacrifices of thanksgiving, and declare his works with rejoicing.
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 They that go down to the sea in ships, that do business on great waters;
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 These see the works of the LORD, and his wonders in the deep.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 For he commandeth, and raiseth the stormy wind, which lifteth up its waves.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 They mount up to the heaven, they go down again to the depths: their soul is melted because of trouble.
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 They reel to and fro, and stagger like a drunken man, and are at their wit's end.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Then they cry to the LORD in their trouble, and he bringeth them out of their distresses.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 He maketh the storm a calm, so that the waves [of the sea] are still.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Then are they glad because they are quiet; so he bringeth them to their desired haven.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Oh that [men] would praise the LORD [for] his goodness, and [for] his wonderful works to the children of men!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Let them exalt him also in the congregation of the people, and praise him in the assembly of the elders.
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 He turneth rivers into a wilderness, and the water-springs into dry ground;
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 A fruitful land into barrenness, for the wickedness of them that dwell in it.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 He turneth the wilderness into a standing water, and dry ground into water-springs.
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 And there he maketh the hungry to dwell, that they may prepare a city for habitation;
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 And sow the fields, and plant vineyards, which may yield fruits of increase.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 He blesseth them also, so that they are multiplied greatly; and suffereth not their cattle to decrease.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 Again, they are diminished and brought low through oppression, affliction, and sorrow.
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 He poureth contempt upon princes, and causeth them to wander in the wilderness, [where there is] no way.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Yet he setteth the poor on high from affliction, and maketh him families like a flock.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 The righteous shall see [it], and rejoice: and all iniquity shall stop her mouth.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Whoever [is] wise, and will observe these [things], even they shall understand the loving-kindness of the LORD.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
