Psalms 104
1 Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honor and majesty.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Who coverest [thyself] with light as [with] a garment: who stretchest out the heavens like a curtain:
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind:
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire:
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 [Who] laid the foundations of the earth, [that] it should not be removed for ever.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Thou coveredst it with the deep as [with] a garment: the waters stood above the mountains.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 They go up by the mountains; they go down by the valleys to the place which thou hast founded for them.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 He sendeth the springs into the valleys, [which] run among the hills.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 By them shall the fowls of the heaven have their habitation, [which] sing among the branches.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 And wine [that] maketh glad the heart of man, [and] oil to make [his] face to shine, and bread [which] strengtheneth man's heart.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 The trees of the LORD are full [of sap]; the cedars of Lebanon, which he hath planted;
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Where the birds make their nests: [as for] the stork, the fir-trees [are] her house.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 The high hills [are] a refuge for the wild goats; [and] the rocks for the conies.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 He appointeth the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Thou makest darkness, and it is night: in which all the beasts of the forest do creep [forth].
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 The sun ariseth, they collect, and lay themselves down in their dens.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Man goeth forth to his work and to his labor until the evening.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 [So is] this great and wide sea, in which [are] creeping animals innumerable, both small and great beasts.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 There go the ships: [there is] that leviathan, [which] thou hast made to play therein.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 These wait all upon thee; that thou mayest give [them] their food in due season.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 [That which] thou givest them, they gather: thou openest thy hand, they are filled with good.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 I will sing to the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Let sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
