Job 9
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 I know [it to be] so of a truth: but how should man be just with God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he will contend with him, he cannot answer him one of a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 [He is] wise in heart, and mighty in strength: who hath hardened [himself] against him, and hath prospered?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Who removeth the mountains, and they know not: who overturneth them in his anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Who shaketh the earth out of her place, and its pillars tremble.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Who commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Who alone spreadeth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Who maketh Arcturus, Orion, and Pleiades, and the chambers of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Who doeth great things past finding out; yes, and wonders without number.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Lo, he goeth by me, and I see [him] not: he passeth on also, but I perceive him not.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Behold, he taketh away, who can hinder him? who will say to him, What doest thou?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 [If] God will not withdraw his anger, the proud helpers do stoop under him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How much less shall I answer him, [and] choose out my words [to reason] with him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Whom, though I were righteous, [yet] would I not answer, [but] I would make supplication to my judge.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 If I had called, and he had answered me; [yet] I would not believe that he had hearkened to my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 For he breaketh me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He will not suffer me to take my breath, but filleth me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If [I speak] of strength, lo, [he is] strong: and if of judgment, who shall set me a time [to plead]?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 If I justify myself, my own mouth will condemn me: [if I say], I [am] perfect, that also will prove me perverse.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 [Though] I [were] perfect, [yet] would I not know my soul: I would despise my life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 This [is] one [thing], therefore I said [it], he destroyeth the perfect and the wicked.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 If the scourge shall slay suddenly, he will laugh at the trial of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 The earth is given into the hand of the wicked: he covereth the faces of its judges; if not, where, [and] who [is] he?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Now my days are swifter than a post: they flee away, they see no good.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They are passed away as the swift ships: as the eagle [that] hasteth to the prey.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 If I say, I will forget my complaint, I will leave off my heaviness, and comfort [myself]:
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I am afraid of all my sorrows, I know that thou wilt not hold me innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 [If] I am wicked, why then do I labor in vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Yet wilt thou plunge me in the ditch, and my own clothes shall abhor me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For [he is] not a man, as I [am], [that] I should answer him, [and] we should come together in judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Neither is there any judge between us, [that] might lay his hand upon us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Let him take away his rod from me, and let not his fear terrify me:
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 [Then] would I speak, and not fear him; but [it is] not so with me.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
