Job 41
1 Canst thou draw out leviathan with a hook? or his tongue with a cord [which] thou lettest down?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Canst thou put a hook into his nose? or bore his jaw through with a thorn?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Will he make many supplications to thee? will he speak soft [words] to thee?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Will he make a covenant with thee? wilt thou take him for a servant for ever?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Wilt thou play with him as [with] a bird? or wilt thou bind him for thy maidens?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 Shall the companions make a banquet of him? shall they part him among the merchants.
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish spears?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Lay thy hand upon him, remember the battle, do no more.
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Behold, the hope of him is in vain: shall not [one] be cast down even at the sight of him?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 None [is so] fierce that he dare rouse him: who then is able to stand before me?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Who hath first benefited me, that I should repay [him]? [whatever is] under the whole heaven is mine.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 I will not conceal his parts, nor his power, nor his comely proportion.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Who can discover the face of his garment? [or] who can come [to him] with his double bridle?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Who can open the doors of his face? his teeth [are] terrible around.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 [His] scales [are his] pride, shut together [as with] a close seal.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 One is so near to another, that no air can come between them.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 They are joined one to another, they stick together, that they cannot be sundered.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 His sneezings flash light, and his eyes [are] like the eyelids of the morning.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth go burning lamps, [and] sparks of fire dart forth.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Out of his nostrils issueth smoke, as [out] of a seething pot or caldron.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 His breath kindleth coals, and a flame issueth from his mouth.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 In his neck remaineth strength, and sorrow is turned into joy before him.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 The flakes of his flesh are joined together: they are firm in themselves; they cannot be moved.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 His heart is as firm as a stone; yes, as hard as a piece of the nether [millstone].
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 When he raiseth himself, the mighty are afraid: by reason of breakings they purify themselves.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 The sword of him that attacketh him cannot hold: the spear, the dart, nor the habergeon.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 He esteemeth iron as straw, [and] brass as rotten wood.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 The arrow cannot make him flee: sling-stones are turned with him into stubble.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Darts are counted as stubble: he laugheth at the shaking of a spear.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sharp stones [are] under him: he spreadeth sharp pointed things upon the mire.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 He maketh the deep to boil like a pot: he maketh the sea like a pot of ointment.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 He maketh a path to shine after him; [one] would think the deep [to be] hoary.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 Upon earth there is not his like, who is made without fear.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 He beholdeth all high [things]: he [is] a king over all the children of pride.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
