Job 39
1 Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? [or] canst thou mark when the hinds do calve?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Canst thou number the months [that] they fulfill? or knowest thou the time when they bring forth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow themselves, they bring forth their young ones, they cast out their sorrows.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young ones are in good liking, they grow up with corn; they go forth, and return not to them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who hath sent out the wild ass free? or who hath loosed the bands of the wild ass?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose house I have made the wilderness, and the barren land his dwellings.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He scorneth the multitude of the city, neither regardeth he the crying of the driver.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of the mountains [is] his pasture, and he searcheth after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Will the unicorn be willing to serve thee, or abide by thy crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Canst thou bind the unicorn with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Wilt thou trust him, because his strength [is] great? or wilt thou leave thy labor to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Wilt thou believe him, that he will bring home thy seed, and gather [it into] thy barn?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 [Gavest thou] the goodly wings to the peacocks? or wings and feathers to the ostrich!
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in the dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may break them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She is hardened against her young ones, as though [they were] not hers: her labor is in vain without fear;
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Because God hath withheld wisdom from her, neither hath he imparted to her understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 When she lifteth herself on high, she scorneth the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Hast thou given the horse strength? hast thou clothed his neck with thunder?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Canst thou make him afraid as a grasshopper? the glory of his nostrils [is] terrible.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in [his] strength: he goeth on to meet the armed men.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 The quiver rattleth against him, the glittering spear and the shield.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 He swalloweth the ground with fierceness and rage: neither believeth he that [it is] the sound of the trumpet.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 He saith among the trumpets, Ha, ha; and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Doth the hawk fly by thy wisdom, [and] stretch her wings towards the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the strong place.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From thence she seeketh the prey, [and] her eyes behold afar off.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Her young ones also suck up blood: and where the slain [are], there [is] she.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
