< Job 37 >

1 At this also my heart trembleth, and is moved out of its place.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hear attentively the noise of his voice, and the sound [that] goeth out of his mouth.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 He directeth it under the whole heaven, and his lightning to the ends of the earth.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 After it a voice roareth: he thundereth with the voice of his excellence; and he will not stay them when his voice is heard.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 God thundereth marvelously with his voice; great things he doeth, which we cannot comprehend.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 For he saith to the snow, Be thou [on] the earth; likewise to the small rain, and to the great rain of his strength.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 He sealeth up the hand of every man; that all men may know his work.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Then the beasts go into dens, and remain in their places.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 From the south cometh the whirlwind: and cold from the north.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 By the breath of God frost is given: and the breadth of the waters is straitened.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Also by watering he wearieth the thick cloud: he scattereth his bright cloud:
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 And it is turned around by his counsels: that they may do whatever he commandeth them upon the face of the world on the earth.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 He causeth it to come, whether for correction, or for his land, or for mercy.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Hearken to this, O Job: stand still, and consider the wondrous works of God.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Dost thou know when God disposed them, and caused the light of his cloud to shine?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Dost thou know the balancings of the clouds, the wondrous works of him who is perfect in knowledge?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 How thy garments [are] warm, when he quieteth the earth by the south [wind]?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Hast thou with him spread out the sky [which is] strong, [and] as a molten looking-glass?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Teach us what we shall say to him; [for] we cannot order [our speech] by reason of darkness.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Shall it be told him that I speak? If a man shall speak, surely he will be swallowed up.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 And now [men] see not the bright light which [is] in the clouds: but the wind passeth, and cleanseth them.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Fair weather cometh from the north: with God [is] terrible majesty.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 [Touching] the Almighty, we cannot find him out: [he is] excellent in power, and in judgment, and in abundance of justice: he will not afflict.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Men therefore fear him: he respecteth not any [that are] wise of heart.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

< Job 37 >