Job 29
1 Moreover, Job continued his parable, and said,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Oh that I were as [in] months past, as [in] the days [when] God preserved me;
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 When his candle shined upon my head, [and when] by his light I walked [through] darkness;
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 As I was in the days of my youth, when the secret of God [was] upon my tabernacle;
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 When the Almighty [was] yet with me, [when] my children [were] about me;
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 When I washed my steps with butter, and the rock poured me out rivers of oil;
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I went out to the gate through the city, [when] I prepared my seat in the street!
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 The young men saw me, and hid themselves: and the aged arose, [and] stood up.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The princes refrained talking, and laid [their] hand on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The nobles held their peace, and their tongue cleaved to the roof of their mouth.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 When the ear heard [me], then it blessed me; and when the eye saw [me], it gave witness to me:
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Because I delivered the poor that cried, and the fatherless, and [him that had] none to help him.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The blessing of him that was ready to perish came upon me: and I caused the widow's heart to sing for joy.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on righteousness, and it clothed me: my judgment [was] as a robe and a diadem.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was eyes to the blind, and feet [was] I to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I [was] a father to the poor: and the cause [which] I knew not I searched out.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 And I broke the jaws of the wicked, and plucked the spoil out of his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Then I said, I shall die in my nest, and I shall multiply [my] days as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My root [was] spread out by the waters, and the dew lay all night upon my branch.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory [was] fresh in me, and my bow was renewed in my hand.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 To me [men] gave ear, and waited, and kept silence at my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my words they spoke not again; and my speech dropped upon them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 And they waited for me as for the rain; and they opened their mouth wide [as] for the latter rain.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 [If] I laughed on them, they believed [it] not; and the light of my countenance they cast not down.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I chose out their way, and sat chief, and dwelt as a king in the army, as one [that] comforteth the mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
