Job 27
1 Moreover, Job continued his parable, and said,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 [As] God liveth, [who] hath taken away my judgment; and the Almighty [who] hath afflicted my soul;
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 All the while my breath [is] in me, and the spirit of God [is] in my nostrils;
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 My lips shall not speak wickedness, nor my tongue utter deceit.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Far be it from me that I should justify you: till I die I will not remove my integrity from me.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 My righteousness I hold fast, and will not let it go: my heart shall not reproach [me] so long as I live.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Let my enemy be as the wicked, and he that riseth up against me as the unrighteous.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what [is] the hope of the hypocrite, though he hath gained, when God taketh away his soul?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Will God hear his cry when trouble cometh upon him?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Will he delight himself in the Almighty? will he always call upon God?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 I will teach you by the hand of God: [that] which [is] with the Almighty will I not conceal.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Behold, all ye yourselves have seen [it]; why then are ye thus altogether vain?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This [is] the portion of a wicked man with God, and the heritage of oppressors, [which] they shall receive of the Almighty.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 If his children are multiplied, [it is] for the sword: and his offspring shall not be satisfied with bread.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Those that remain of him shall be buried in death: and his widows shall not weep.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Though he should heap up silver as the dust, and prepare raiment as the clay?
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 He may prepare [it], but the just shall put [it] on, and the innocent shall divide the silver.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 He buildeth his house as a moth, and as a booth [that] the keeper maketh.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 The rich man shall lie down, but he shall not be gathered: he openeth his eyes, and he [is] not.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Terrors take hold on him as waters, a tempest stealeth him away in the night.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 The east wind carrieth him away, and he departeth: and as a storm hurleth him out of his place.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 For [God] shall cast upon him, and not spare: he would fain flee out of his hand.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 [Men] shall clap their hands at him, and shall hiss him out of his place.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
